Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
V. Kápolnás Mária: Fényképészek és műtermek Bonyhádon 1868-1948
„4622/79sz. A község elöljáróságának Bonyhádon. Utasítom a község elöljáróságát, miszerint Adler Lajos volt bonyhádi jelenleg Bécs melletti Rudolf - heimi lakosnak 1877 és 1878 évi megadóztatását adónemenként kitüntető adófőkönyvi kivonatait (A) hozzám haladéktalanul terjessze be; - esetleg - adóelőírásra annak neje Adler Janka vagy Pollák Jankának nevére eszközöltetett volna ez utóbbinak megadóztatására vonatkozó említett adófőkönyvi kivonatokat terjessze be. Továbbá azon esetben, ha nevezettek 1877-ik évben Bonyhád községnélfizették adójukat, az 1877 évi B tabella kivonata is beterjesztendő. Végre annak megítélhetése végett váljon Adler Lajos 1877 évi és 1878 évi tőkekamatadójának törlésére irányozott kérelme mennyiben alapos tegyen a község elöljárósága teljesen kimerítő jelentést arra nézva hogy Adler Janka illetőleg Pollák Janka, kinek nevére 1877 és 1878-ik években a kamatadónak kirovása eszközöltetett 1877 és 1878 években férje Adler Lajossal közös háztartásban élt-e? Továbbá Adler Lajosssalférjével ki a bécsi rendőrségi igazgatóság bizonylata szerint 1878 évi május hó 11-én Bécsben mint ottani lakos magát bejelentette áttette-e Adler Pollák Janka is Bonyhádról Bécsbe ugyanakkor lakását vagy csak később tette át? s hol lakik jelenleg Adler Pollák Janka? (olvashatatlan aláírás) kir. adófelügyelő’.’ A községi bíró válaszában kifejtette, hogy a kifogásolt kamatadó Adler Lajos nejére, Pollák Jankára vonatkozik. Közölte, hogy Bonyhádon is közös háztartásban éltek és együtt távoztak Bécs melletti lakásukra. Az egy évvel korábban bejelentett távozási szándékuk miatt nem vetettek ki kereseti adót 1878-ban a fényképészre.23 A következő másfél évtizedben így Bonyhád és Szekszárd is állandó fotográfus nélkül maradt, vándorfényképészek elégítették ki a közönség igényeit.24 A technikai fejlődés hamarosan nagyban megkönnyítette a fényképészek munkáját, sokkal kevesebb kémiai ismeretre volt szükség, kisebb nehézségek és bonyodalmak árán lehetett fotókat készíteni, ami a további árcsökkenéssel együtt elősegítette a vidéki műtermek gyors szaporodását az 1880-1890-es években. A zselatinos szárazlemez feltalálása 1873-ban nem csak egyik állomása volt a fotográfia történetének, hiszen a digitális korszakig használatos eljárás a fotográfia megújulását, hatalmas népszerűségét és tömegméretűvé válását indította el. Az első zselatinos szárazlemezeket Angliában gyártották 1878-ban, Magyarországon 1884-ben alakult meg az első ipari méretű fényképészeti üzem. A szárazlemezeket a műkedvelők azonnal birtokba vették, a hivatásos fényképészek fokozatosan álltak át a nedves eljárásról. A nedves lemezekkel együtt használt albumin papírt is kiszorította az 1885-től nagyüzemileg gyártott celloidin (1920-ig) és az aristo (zselatinos napfénypapír, 1930-ig) papír, mert ezeket már gyárilag állították elő, felületben, színben, kontrasztban igen nagy választékot biztosítva.25 A fotografálás tömegméretűvé válásával az ipari hatóságok is arra a következtetésre jutottak, hogy a fényképezés immár nem szabad művészet, hanem ipari tevékenység, bár a szerzői jogokat elismerték. Ezért 1902-ben iparengedély kiváltására kötelezték hivatásos művelőit - amit a hivatalok nem vettek túl szigorúan -, de csak 1920-ban vált képesítéshez kötött iparrá. Ekkor indult el a hivatalos fényképészipari képzés, felülvizsgálták a korábban kiadott iparengedélyeket is.26 A képesítés alól felmentést lehetett kapni, ha a fényképész felesége vagy gyermeke folytatta tovább 23 MNL TML Bonyhád közs. i. 507/1879. 24 V. KÁPOLNÁS, 2002. 393-402. 25 KINCSES,2000. 64-66; 81; 91-92. 26 Magyarországi Rendeletek Tára 1867-1945.1920. júl. 30. — 61.752. IC M. sz. A fényképész-iparnak a képesítéshez kötött iparágak közé sorozásáról. 402
