Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
V. Kápolnás Mária: Fényképészek és műtermek Bonyhádon 1868-1948
a műteremben az ipar űzését. Ezért a korai fotótörténeti kutatások elsődleges forrásai maguk a fényképek, melyeket jól kiegészítenek az újsághirdetések és a legtöbb adót fizetők nyilvántartása, a virilis jegyzékek. 1902 után az ipartestületi anyagok, a járási főszolgabírók iparügyekkel foglalkozó iratcsomói számos információt nyújtanak a kutató számára, de a községi iratanyagok és az anyakönyvek átnézése a mélységi kutatásokhoz nélkülözhetetlen. Az első világháborút követően az iparengedélyek megújítása, a tanonc- és segédnyilvántartások vizsgálata sokkal több képzett, engedéllyel rendelkező fényképészre irányította a figyelmet, mint amennyi szignált fotográfiával rendelkezünk, ami támpontot adhat a további helytörténeti kutatások számára. A jól berendezett és bejáratott helyek akár hosszú évtizedekig is működtek, a fényképészek gyakran adták át egymásnak a stafétabotot, hiszen egy műteremnek fontos adottságokkal kellett rendelkezni. A megfelelő világítás és elsötétítési lehetőség nélkülözhetetlen volt, eleinte a padlástér is része volt a műteremnek, ahol cserép helyett üvegablakok voltak - ez persze kellőképpen hideg volt télen, nyáron pedig meleg. A vendégek fogadásához, átöltözéséhez legalább két helyiségre volt szükség, ezen túl hely kellett a laboratóriumnak, ahol az elő- és utómunkálatokat, retusálásokat, szárítást lehetett elvégezni, a sötétkamrában pedig a nagyítást, előhívást, sokszorosítást. Egy-egy műterem fennmaradásában alapvető szerepet játszottak a családi kapcsolatok - a feleség asszisztensi, segédi munkája, a gyerekek megtanítása a szakmára, tanoncként, majd segédként alkalmazása, végül az irányítás, iparengedély átadása. Fontos az évtizedekig működőképes és korszerűnek mondható berendezések használata. Ennek nem mond ellent, hogy az 1930-as években a technikai fejlődés stílusváltást eredményezett, új divatirányzatok alakultak ki a fotográfiában is. Már nem vásároltak Bécsben festett háttereket, kikoptak a sokat használt műtermi kellékek: a könyöklő, asztalka, karosszék, virág stb. Az 1923-ban szabadalmaztatott stoboszkóp - modern vaku - lehetővé tette rossz fényviszonyok melletti és éjszakai felvételek készítését. Két évvel később bevezették a 35 mm-es rollhlmet, 1934-ben a napfénytöltésű kazettás kisfilmet, amivel a film gépbe fűzése sötét helyiség nélkül is lehetővé vált. Alig egy évvel később megjelentek a színes filmek, amivel amatőr fotósok számára is elérhetővé vált a színes fényképezés. Bár az üvegnegatívot a celluloid szalag váltotta fel, a régi dinasztiák még az 1970-es években is használták a negatív retusálásával együtt. A papírképeknél a század elejétől fokozatosan áttértek a gázfény, majd az 1930-as évektől a zselatinos előhívópapírokra. MOLNÁR LAJOS (Működési ideje: 18992-1929) Molnár Lajos családjáról, születési, halálozási idejéről sajnos sem az anyakönyvekben, sem a községi iratanyagban nem sikerült érdemleges információra bukkannunk, sem arra pontosan, mikor kezdte meg a tevékenységét Bonyhádon, nevével 1899-től találkozunk a mutatókönyvekben. Esetleg azonos lehet Molnár Lajos nagyváradi fényképésszel, akinek a szakirodalom szerint27 1903- ban volt műterme Nagyváradon, és a budapesti Veszprémi Samu utódaként tüntette fel magát. Ezt a feltételezést arra alapozzuk, hogy a bonyhádi Hofmeister Jánosról (született: 1877-ben) húszas évei elején készített a váradi Molnár Lajos egy vizitkártyát, és mint láttuk, a fényképet akár egy korábban gyártott kartonra is kasírozhatták. Ennek kiderítése azonban igen hosszadalmas és nehézkes vizsgálatot igényelne.28 Molnár Lajos első bonyhádi műterme Eiler Jakab cipész házában volt a Majosi utcában. A törvényi előírásoknak megfelelően 1902-ben kiváltotta iparengedélyét, az A lajstrom 51/1902. számon jegyezték be fényképészként. Az engedéllyel rendelkező iparosok kimutatása szerint 1904-ben már nem egyedüliként, hanem Kolb Ferenccel párhuzamosan végezte fotográfusi munkáját, segédet egyikük sem tartott. 1906. március 15-én a községi elöljárósághoz Molnár Lajos kérelmet nyújtott be, hogy a Majosi utca 275. számú telekre - ahol eddig is dolgozott- műtermet építhessen. A tervrajz szerint a kony27 SZAKÁCS, 1997.133. 28 A fénykép Hofmeister Lajos gyűjteményében található. 403
