Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Kodolányi Judit: „ne bánd, hogy szód nem értik” - Babits Mihály és Illyés Gyula barátsága
visszamegyünk Pestre, s most már ott fogom Tőled nyári verseidet reklamálni. Addig is köszönöm cikkedet melyet a jövő számban hozunk. A viszontlátásig üdvözöllek s Kedves Feleségednek (akit Ilonkámmal együtt nagyon szeretnénk már ismerni) kézcsókomat illetve mindkettőnk köszöntését jelentve maradok igaz barátod Babits Mihály” Később, Illyés Juvancz Irmával való 1931-es házasságkötése után feleségével is sokat járt Ba- bitsékoz. A levelezés tanúsága szerint a két házaspár szoros kapcsolatban volt egymással. Érdekesség, hogy a leveleket általában mindkét részről a feleségek írták, arra hivatkozva, hogy férjük nem szeret, vagy épp nem ér rá levelet írni. Ezekben a levelekben főként látogatások megszervezéséről vagy éppen a vendéglátás megköszönéséről, mindennapi dolgokról esik szó. Egy ilyen esztergomi tartózkodás alkalmával született meg a Hősökről beszélek című költemény. A mű második kiadásának28 bevezetőjében Illyés Gyula felidézi a költemény keletkezésének a történetét: „1932 nyarán küzdő s még mindig kezdő költőként kéthetes hivatali szabadságomat Babits Mihály vendégszerető házában töltöttem. Délelőtti pihenésül mindketten a verset választottuk. Az esztergomi tág egű kert alsó sarkában ő egy-egy középkori latin himnusz fordítását rótta, a felsőben én e költemény szakaszait. Délben kicseréltük az eredményt. Ellentétesebb anyag ritkán került egymás mellé azon az asztalon, ahogy ellentétesebb múltú és célú író sem az asztal mellett. Még sok egyesített bennünket. Nemcsak a vers szeretete. Nemcsak az- a szorosabb kapocs -, hogy földik voltunk, s ismerős világról beszéltem. Épp a végletek közeledtek egymáshoz bennünk? Babits Mihály a tiszta humanizmus megtestesítője, aki mindent az eszmék legtisztább magaslatára tudott emelni, érdeklődve figyelte kísérletem alakulását; ő a táblabíró fia és neveltje - szinte támogatta az én merész igazságomat, elképzelem, hogy épp a merészsége miatt. Naponta megújuló biztatása nélkül tán sohasem készül el ez a költemény. Hitte, hogy végeredményben az igazságot - az ö Igazságát is - szolgálja Szekszárd és Tolna megye, mint a szülőföld, a gyermekkori, legmeghatározóbb emlékek közös helyszíne mellé tehát egy másik helyszín, Esztergom emelkedett e barátság terévé. E két helyszínről való megemlékezésként született meg Illyés Két emlék29 című versciklusa is, már Babits halála után, 1943-ban. Ez az esztergomi idilli korszak 1936-ig tartott. Ez volt az év, amikor Illyés Gyula házassága Juvancz Irmával megromlott, és így a két házaspár közös találkozásai, közös levelezései elmaradtak. Októberben Illyésék még közösen írtak levelet Ozoráról, de Illyés nem sokkal később elköltözött a feleségétől. A levelezéskötet tanúsága szerint majdnem egy évig nincs levélváltás, és aztán még félévekre kimarad, egészen 1939-ig. Persze tudjuk, hogy a két író rendszeresen találkozott, közös munkájuk során egyre többet dolgoztak együtt. A levelek azonban nem tükrözik ezt a kapcsolatot, szóban vagy más módon kommunikálhattak egymással, vagy a levelek elveszhettek. Illyés Gyula élete nagyon megváltozott, naplójegyzeteiben több helyen vall depressziójáról, komor hangulatairól. Maga úgy nyilatkozott a negyvenes évek elején, hogy évek óta nem volt nagyobb társaságban.30 Kozmutza Flórával kötött házasságát az előzmények, Flóra József Attilával való kapcsolata miatt évekig, ha nem is titkolták, de nem emlegették nyíltan. Társaságba nem jártak, mint azelőtt Mucá- val. Az összejöveteleket a barátokkal való meghitt találkozások, hosszú átdolgozott napok és hetek váltották fel. 28 ILLYÉS 1945. 29 ILLYÉS 1993, 542-543. (1. Hídon, 2. Győztes óra) 30 ILLYÉS 1941b, 73. 385
