Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Lovas Csilla: Adatok Garay Ákos pályaképéhez a népi témájú alkotásai és néprajzi munkássága kapcsán

Délután Neogrády billiárdozását kellett bámulnom. A vacsora többnyire cigányozással végződött. Ilyenkor Vannay Ferkó rászorítva fülét a nagybőgőre, sírt keservesen. Félévi ösztöndíja bánta. Glat­ter bele-belekurjantott: »csurog a hajamról a zsír« - majd hajnaltájban fizetés fejében odavágta aranyóráját a padlóhoz, csak úgy gurult szanaszét a sok kerék.5 Garay Ákos és Csók István ekkor kötött szoros barátságot, melyet szülőhelyük közelsége és a hasonló társadalmi közegből való szár­mazás erősített, majd a néhány közös müncheni év tovább érlelt. Garay csak egy tanévet járt a pesti intézménybe, mert Keleti Gusztáv,6 az igazgató lustának, hanyagnak és tehetségtelennek látta.7 Garayt valószínűleg elragadta a művészélet bohém világa és a nagyváros forgataga, de a másoláson alapuló oktatás sem lelkesítette túlzottan. A következő év­ben Garay szigorúbb felügyelet alatt Pécsett, Irinyi Sándor8 rajztanár és festőművész magánóráin képezte művészi tehetségét. 1884. november 1-jén iratkozott be a Müncheni Akadémiára9. Kari Raupp, majd Gabriel von Hadd10 osztályában tanult,11 azonban hamarosan a Hollósy Simon12 köré sereglett fiatalok társaságában találta meg az ösztönző közeget. Garay müncheni éveiről megint csak Csók István ön­életírásaiból kaphatunk képet: „Nem sokat koptatta az akadémia márványlépcsőjét. Magyar lelke sehogy sem volt képes megbarátkozni a német géniusz útmutatásaival. Már akkor Hollósy nemcsak hatalmas művészetével, de egyéni varázsával is maga köré tudta láncolni az ott időző fiatal ma­gyarságot s bár akkor még nem volt iskolája, sokkal inkább tanultunk tőle, mint hírneves professzo­rainktól. Garay különösen azon lelkesedett, ahogy Hollósy a csizmák ráncait tudta festeni’.’13 Csók müncheni történeteiből az állandó pénzzavarral küzdő, bohém művészélet rajzolódik ki. A törzs­helyük a kávéházak mellett az Ungererék kocsmájában, ahova Unger mama főztje és magyar ételei csábították őket. Az egyik asztaltársaságba tartozott Garay és Csók is: „Csupa akadémikus vagy kez­dő piktor ült itt, kivéve Kéméndy Jenőt, ki már akkor kiállító művész volt, no meg tán Vuját, a tech­nikust. Ez asztalt állandóan kitűnő hangulat jellemezte. Csakhamar kiérdemeltük a »Kanászklub« megtisztelő címét, amivel a főrendek kedveskedtek nekünk. Garay nagyszerű karrikatúrát is rajzolt rólunk, amint sorban állunk somogyi cifraszűrben. Rippli a számadó, egymásután következtünk: Ké­méndy, Kukuly, Vuja, én, Neogrády és Garay, a kisbojtár.14 Ez a Csók által említett karikatúra nem maradt fenn, de a téma visszatér egy jóval későbbi rajzon, Garay önmagát cifraszűrbe burkolódzva pásztorként ábrázolta egy képeslapon.15 (5. kép) Garay müncheni éveiből - néhány karikatúra kivételével - nem ismerjük műveit. Csók István visszaemlékezéséből azonban kiviláglik, hogy Garay Münchenben a huszárok és lovak mellett, me­5 CSÓK 2015, 9. Neogrády Antal (1861-1942) festőművész; Vannay Ferenc (1862-1911) festő, rajztanár; Glatter Ármin (1861-1931) festőművész. 6 Keleti Gusztáv (1834-1902) festő, grafikus és műkritikus. 7 BODNÁR 1925,11. 8 Irinyi Sándor (1840-1893) festőművész, rajztanár. Művészeti tanulmányait Pesten kezdte, 1862-63-ban a bécsi, 1869-től a münche­ni Képzőművészeti Akadémián tanult. Tanított Nagykőrösön, Szegeden, 1880-tól Pécsett a Főreáliskola rajztanár volt. 1860-80-as években budapesti képeslapok részére készített rajzokat. 1872-től állított ki a Műcsarnokban. 9 SOMOGYI 1912,178-188. 10 Kari Raupp (1837-1918) német festő, 1879-től a Müncheni Akadémia tanára; Gabriel von Hackl (1843-1926) német-osztrák festő 1878-tól az Akadémia tanára. 11 BODNÁR 1925,11. 12 Hollósy Simon (1857-1918) festő, a müncheni magyar festők központi alakja. 1886-tól haláláig működött Münchenben magánis­kolája. 1880-95 között főleg népi életképeket (Tengerihántás, 1885) és portrékat festett, kezdetben J. Bastien-Lepage és W. Leibl hatása alatt. A nyolcvanas évek közepétől a tónusfestészet tapasztalatait felhasználva lágyabb formaképzésre tért át s modern szemléletű életképeket alkotott. 1896-1901 között Nagybányán plein air tájképeket és a Rákóczi induló változatait festette. Ez a téma több mint másfél évtizedig foglalkoztatta. 1902-től haláláig Münchenben és a Tisza-menti Técsőn elsősorban szimbolista költőiségű tájképeket festett. 13 CSÓK 1915, 97-100. 14 CSÓK 1935, 361. Kéméndy Jenő (1860-1925) festő, jelmez- és díszlettervező, szcenikus és festőművész 1879-től tanult München­ben. Kukuli Ferenc (1864-?) festő, 1887-től tanult az Akadémián, Vuja Sándor (?-?) a „technikus”, ahogy Csók nevezte, többször szerepel a néhány fennmaradt müncheni Garay-karikatúrán is. „Rippli” Rippl-Rónai József (1861-1927) festőművész, 1884-től járt a Müncheni Akadémiára. Neogrády Antal (1861-1942) festőművész, 1886-tól tanult a müncheni akadémián. 15 A képeslap a Garay leszármazottak gyűjteményében maradt fenn. Fotóját a család szívességéből közlöm. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom