Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
elleni felszabadító hadjárat során négy fia közül egy részt vett a harcokban a magyarok oldalán. Sebesülten török fogságba került, s állítólag egy veszprémi török borbély gyógyította. A kiadás váltságdíja igen magas volt: eladtak érte 6 ökröt, 14 hízót, búzát, sőt szőlőt is, és még kölcsönt is kellett felvenniük. A kezesül ajánlkozott apa és a három fiútestvér a sebesültet nem találta már Veszprémben, és amikor az elszegényedett család unszolására az apa újra felkerekedett, hogy fiát megkeresse, kóborló rác martalócok megölték.519 A sorozatos pusztítások miatt a nép hovatovább kezdetleges, földbe süllyesztett házakban húzódott meg. A pusztulást a felszabadító hadjárat tetőzte be. A Duna mente török időket átélt régi magyar falvaiban a migráció legtöbbször nagy múltú népi kapcsolatokat éltetett. Ilyen lehetett pléldául a halasi és a baranyai kapcsolat. Szinte természetes, hogy hagyományos népi kapcsolat állt fenn a Duna balparti és a Duna jobbparti Sárköz régi falvai között, amely kapcsolat kihatott a két terület lakosságának migrációjára is. Szeremle és Csanád falvakat református magyarok lakták, akik ha őseik költöztek is egyik faluból a másikba, a Duna menti tájon kontinuusnak számítottak. E falvak a szűkebb környék, a Duna-táj, tágabban a közép-magyarországi régió református népességével tartott fenn népi kapcsolatokat, ami együtt járt veszély esetén tömeges, békésebb időkben szórványos áttelepülésekkel. A népi kapcsolatok talaján a török időkben szinte természetes dolognak számított az ismerős falvak közötti kiegyensúlyozott népességmozgás, az oda-vissza házasodás, a rendszeres ki- és beköltözés.520 Veresmarty Mihály apát idejében (1627-től) még viszonylag népes Báta a felszabadító háborúk során pusztult el. Az erdőségekben azonban a hagyomány szerint hat család vészelte át ezt az időt. Ezek közül közismertek ma is a Babos, Berényi, Sümegi és Citta nevűek - mind katolikusok. Ez a hagyomány csak a katolikus részre vonatkozik. Valószínűleg a református részen is volt legalább ennyi család, hisz a 18. század közepéig a reformátusok voltak többségben Bátán. A legrégibbnek tartott református családok közül csak egy utal máshonnan való származásra, a többi. Angyó, Bárdos, Bajnok, Halász, Keresztes, Fejes, Fórizs és Sánta helybélinek tűnik. Ezzel ellentétben az 1731-ben kezdődő római katolikus anyakönyvekben szereplő családnevek egy része máshonnan való származást sejtet: Sümegi, Pápai, Bari, Sükösdi, Berényi, Szebényi, Kenessei, Nyitrai, Szalai, Szögi, Szászi, Dobszai, Szilágyi. Ami a helyi eredetű katolikus neveket illeti, érdekes összevetési alapot nyújt az 1572-73-as csonkadefter névanyaga. Ugyanis az itt szereplő nevek 50 %-a megtalálható a kezdődő anyakönyvekben, s napjainkban is igen gyakori családnév. Ilyen pléldául Szűcs, Szabó, Mészáros, Fejes, Tót, Varga, Simon, Babos és Vörös. A 17. század végi betelepülők zöme „tót”, vagyis valamilyen szláv nyelvű, de katolikus népesség volt. Ezek hamarosan továbbálltak, mert az anyakönyvekbe kevés név került be. Akik pedig itt maradtak, hamarosan elmagyarosodtak az ide került németekkel együtt. Pirisa, Joannes Szabó Slavus, Timon Slavus, Szákovics, Horváth alias Talanovics, Karapancsi, Hiczhaus, Stigler, Neumann. Ez a népesség élt tovább és alkotta a sárközi Báta lakosságát. Itt tehát ellenkező folyamat játszódott le, mint a többi sárközi településen, ahol a más tájról érkező református telepeseket az őslakosság teljesen magába olvasztotta. Bátán a katolikus őslakosság hatotta át középkorias hitével az idegenből érkezett hitsorsosokat.521 519 CSALOG 1940. 520 BÁRTH 1989, 417. 521 SÜMEGI 2003, 170-171. 289
