Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
körülbelül 150 római katolikus lelki gondozását 1709-től Jászberényi Farkas iskolamester végezte, aki licenciátus is volt, tehát vezethette a megyéspüspök megbízásából a hívek közös imádságát. A harcok elcsendesedésével Jány bátaszéki tiszttartója, Virágh Ferenc többször is sürgette az apátot, hogy küldjön papot. 1712-ben azzal indokolta a kérést, hogy újabb öt katolikus hospes család érkezett Bátára, s ezek ne állatok módjára legyenek kénytelenek élni. Az új tiszttartó Jány megbízásából tárgyalt a boszniai ferences provincia atyáival, akik a plébánosi tizenhatod fejében csak arra voltak hajlandók, hogy havonta kétszer miséznek Bátaszéken. Egyébként az egész vidéken nagy volt a paphiány, Szekszárdon és Szekcsőn sem volt plébános. 1718. szeptember elsején érkezett meg a pap Bátaszékre, ő látta el a bátai katolikusok lelki gondozását is. Zlabur János páter 1718 Szent Mihály ünnepén prédikált először Bátán. Lelkendezve írja Jánynak, hogy az emberek, mint prófétát vették körül, sok kálvinista és rác is meg akart térni. Az emberek itt egészen el vannak vadulva. Jelezte, hogy Bátára kellene missale és portatile, az utóbbi ugyanis összetörik, ha Bátaszékről viszik. Harangokat is kér, nehogy az eretnekek kigúnyolják a katolikusokat. Nyilván ekkor már állt valami református templom és harangjaik is lehettek a protestánsoknak.510 1719-ben a Nagyhetet is lehetőség szerint megtartották, Virágvasárnap körmenet volt, Szentsírt is állítottak. Űjra sürgették a harangokat, s az apát döntését, hogy a bátaiak mit szolgáltassanak a papnak. Hajlandók voltak a fizetésre, de cserébe azt kívánták, hogy a pap hetenként felváltva Bátán lakjon. Zlabur 1721-ig látta el a lelkipásztori teendőket. Ezt követően bosnyák, illetve mariánus ferencesek pasztorálták a települést, akik Jánytól élelmezés és ruházat mellett 275 forintot kaptak. 1727-ben Jány tragikus halálát követően Kollonich Zsigmond bécsi bíboros érsek kapta a bátai apáti címet. Kezdetben ő is a mariánus ferencesekkel láttatta el a két plébániát, 1731 végén azonban a szlavóniai ladiszlaita ferencesekkel egyezett meg, s ők vették át a lelkipásztori feladatokat. Ez lehetőséget biztosított arra is, hogy Bátán önálló plébániát hozzanak létre. 1730. november 11-ével indul meg az önálló anyakönyvezés és plébániai élet. Az első lelkipásztorok Rubriczky Benignus és Maximiliánus páterek voltak. Az önálló plébánia létrehozásával szükségessé vált a templom kérdésének megnyugtató rendezése is. Az Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt középkori plébániatemplom, amely körül a temető is volt, a török időkben erősen megrongálódott. Mivel ez egy terasz szélén állott, jobbnak látta az uradalom, ha új templom épül, s nem a régit építik át, mint Bátaszéken. Kollonich Zsigmond apát költségén épült meg az új templom közel a Duna révhez 1741-ben. Építéséhez felhasználták a középkori monostor kőanyagát, még a meszet is a helyszínen lévő kövekből égették. A Szent Mihály tiszteletére szentelt templom konszekrálását Berényi Zsigmond pécsi püspök végezte 1744. június 9-én, kedden. A plébánia vezetését 1763 elejéig látták el a ferencesek, akkor világi pap lelkipásztorok váltották fel őket.511 Vendel István Szekszárd monográfiájában512 említi meg: „vénebb idejű bentlakók elmondása szerint volt egy régebbi (református) imaház, s mellette egy harangláb egy haranggal, amit az ősök - üldöztetvén azon időben - vízbe süllyesztettek, később pedig onnan kihúzván erdő földeken elásták, elrejtették, végre Sallai András akkori őcsényi lelkésznek felajánlották, ez pedig Patai Sámuel úrnak adta át” Patai Sámuel tolnai református lelkészt Szilágyi Benjámin Istvánhoz, 1647. szept. 10-én, Tolnán kelt leveléből azonosíthatjuk. Ebből a levélből a szekszárdi református egyház fenti hagyományának valamilyen korát is meghatározhatnánk: az elmondott események a 15 éves háború kora és az 1647 előtti évekre tehetők. Ezt Patai Sámuel idézett leveléből vett sorai is megerősíteni látszanak: „a reformátorok és az egyházak a dunáninneni részeken, amelyek megvoltak is, már tönkrementek, most is az említett Tolna, Bölcske, Földvár, Ete (...) Decs már elnéptelenedtek, akárcsak mint sok más az említett egyházak közül, mint Szekszárd, Bátaszék, Báta.” 510 BRÜSZTLE 1876., 117. 511 SÜMEGI 2003, 171-172. 512 VENDEL 1941,65. 286
