Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
Szekszárd református magyar lakossága 1650 körül már Őcsénybe járt templomba, s a mezőváros központjából teljesen kiszorult. A meglévő 133-200 fős népesség a Bartina utcában lakott. Rajtuk kívül mintegy 300 fős mohamedán török (bosnyák) és görögkeleti délszláv népesség a Béla tér környékét és a vár körüli háztelkeket foglalta le.513 Az új vallás nagy érdemeket szerzett a hódoltsági művelődés, a magyar nyelvű iskoláztatás és irodalom elterjesztésében. Pathai Sámuel a 17. század közepén a tolnai egyház múltját kutatva a könyvtárban egy könyvet talált. A könyv néhai tulajdonosa, Jacobus Faber Stapulensist, a párizsi egyetem filozófia tanárát kedves tanítójának mondja. Feljegyzéseiből látszik, hogy tudott héberül, görögül, latinul. Ez az ember minden bizonnyal Szigeti volt. Az új hit terjesztői szinte kötelesség- szerűen felkeresték Wittenberget, amelynek egyetemén, Melachton szellemében, nemcsak a lutheri tanokkal, hanem a humanista műveltség elemeivel is megismerkedtek. Nemcsak Szegedi Kis, de Tolna szinte minden prédikátora és rektora megjárta ezt az utat. Jellemző, hogy Szegedi Kis azzal a feltétellel ígérte lányát tolnai tanítványának, Béllyei Tamásnak, ha az megjárta Wittenberget. Bély- lyei 1561-ben tért vissza, és a decsi iskolában vállalt állást. Wittenbergi tanulóévek után működött Tolnán Eszéki Imre (1558-tól Sztárai utóda), Dombói Wragonics Péter (1558 után rektor, 1564 után mányoki prédikátor) és Kecskeméti Mező Ferenc (1562 után rektor). A külföldön forgott rektorok munkája nyomán a mezővárosi iskolákból a világi és egyházi értelmiségi pályára készülő fiatalok egyre népesebb csoportja került ki. A tolnai iskolában görög, héber és latin nyelv mellett a retorikát, aritmetikát és geometriát oktatták, természetesen nem hiányozhattak a teológia elemei sem. Könyveiket Wittenbergből és Bécsből szerezték be. Pathai Sámuel a 15 éves háború pusztításai után is büszkén állapíthatta meg, hogy „tekintélyes könyvtára van ezen mi városunknak”. Az elhalálozott prédikátorok és rektorok könyvei is a város (az egyház) könyvtárát gyarapították. Az egyházi pályán vagy iskolákban tevékenykedő értelmiség pályájának vizsgálata könnyebb, mint a világi értelmiségé. Paksi Cormeus Mihály Thuri Pál alatt tanult Tolnán, majd a Telegdi Miklóstól kapott 600 talléron megjárta Wittenberget, Heidelberget, Bécset. Decsi Gáspár is Tolnán kezdte tanulmányait, nyugati útja után Decsen, majd hosszú ideig Tolnán működött prédikátorként. A tolnai iskolát tömegesen keresték fel a környék falvaiból. Sokan külföldre jutottak, ezek jó része visszatért szülőföldjére, ahol azután vagy véglegesen letelepedett, vagy valamelyik város hívásának engedve továbbvándorolt. A világi pályán maradt iskolázott emberek felkutatása jóval nehezebb feladat. A defterek több adófizetőt „diáknak” mondanak, és az ilyeneknek csak a keresztnevét tüntetik fel; tehát valamiféle iskolázottság, deákos műveltség emelte ki őket a többiek közül, és minősítette az összeíró szemében. Minden mezővárosban ott találjuk ezeket: Tolnán 1557-ben 14, 1576-ban 16, Pakson 1570-ben 6 (csak a tizedfizetők között), Földváron 1546-ban 7, 1559-ben 4, 1562-ben 2 élt. Anyagi helyzetük általában jónak mondható, sőt a leggazdagabb, árutermelő rétegben is meg lehet találni őket. Kik voltak a diákok, és honnan származott vagyonuk? Szántóikat, szőleiket aligha szerezték értelmiségi pályán. Többségük mezővárosi polgár lehetett, akik megismerkedtek ugyan a deákos műveltség elemeivel, de gazdaságukat tanulmányaik befejezése vagy megszakítása után sem adták fel. Földjeiket nyilván nem maguk művelték, a fizikai munkát a béresek és szolgáik végezték el. A gazda akár a mezőváros jegyzőjeként vagy más tisztségviselőjeként is működhetett.514 513 VASS é.n. 88. 514 SZAKÁLY 1969, 49-50. 287
