Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
jelentett, melynek rangosabbnak kellett lennie, ha még az emített megyegyűlést is ott tarthatták. Az épület pontos helye azonban nem ismert, még az sem, hogy a várfalon belül vagy kívül állt-e. A feltárt tüzelőhelyek, platnik, kemencék alapozásához mindig tiszta, sárga színű, keményre döngölt, finom szemcséjű homokot használtak. Gyakran találtunk ilyen homokréteget a gödörházak belső járószintjén, sőt egyes vermek alján is. Több tüzelőhelynél és tűznyomnál is megfigyeltük a tűzterek szélén körben elhelyezett vályogtéglák világos foltjait. A feltárásokon előkerült és terepbejárások alkalmával gyűjtött kályhaszemek elemzése érdekes, új eredményekkel szolgált. Kiderült, hogy a feltételezéseinktől eltérően az újpalánki kályhák leletanyaga a barcsi, babócsai, bátaszéki, ozorai várak török kori kályhás anyagával csak a legáltalánosabb kályhaszemfajták (bögrealakú, tányérkaalakú, négyzetes szájnyílású tálalakú) terén mutat némi hasonlóságot (1-6. tábla).81 A Sabján Tibor által meghatározott kelet-dunántúli nagytáji csoport kályhaszemei is csak egyes típusaiban vannak jelen anyagunkban. Ezzel szemben viszonylag nagy számban találtuk olyan (bástyatetődíszes, zegzugvonalas, domború mintákkal díszített párta- és oromdísz-) töredékeket, melyeket eddig - néhány ismeretlen motívumú változatuktól (9. tábla 3, 3/a; 12. tábla) eltekintve - főként az alföldi feltárások anyagából ismerhettünk. Párhuzamaikat keresve kiderült, hogy a típus alapváltozata (bástyatetődísz, zegzugvonalak, plasztikus félgömbök) nem hiányzik más, a hódoltság idején lakatlanná vált Duna menti települések területéről sem, csupán eddig elkerülték a kérdéskör kutatóinak a figyelmét (7-8. tábla; 9. tábla 1-2; 14. tábla). Az egyetlen ép, még 1937-ben talált etei oromcsempe mellett Tolnáról, a Mözs közelében lévő Fehérvize-dűlőből és az Újpalánkkal szomszédos Szentmiklós területéről is kerültek elő töredékei. (Sőt egy másfajta agyagból égetett, de ugyanilyen díszű töredék ma már Simontornyáról is ismert.) További előrelépést a döntően az Alföld délkeleti és északkeleti tájain talált leletek, közöttük is első sorban a Szatmári Imre által feltárt és közreadott, 16. századra keltezett sarkadi, mezőberényi és gyulai leletanyag jelentett (25. kép 1-2; 26. kép 1; 27. kép 2, 4). A békési csempék és a feltárási megfigyelések alapján rekonstruált ottani kályhák erdélyi, északkelet-alföldi és erdélyi közvetítésű felvidéki vonatkozásai már korábban körvonalazódtak a kutatók előtt. A Kelet-Dunántúl 16-17. századi népies szemeskályháinak lehetséges - Duna-Tisza közénél távolabbi -, feltehetően áttételes alföldi kapcsolataira azonban az újpalánki leletek hívhatják fel a kutatás figyelmét.82 A kályhaleletekről elmondottakat összegezve megállapítható, hogy az újpalánki várban és a mellette lévő polgári településen többségében nem a török várakban szokásos balkáni arculatú, de magyar mesterek által készített kályhák maradványait találtuk meg. Egyéb leleteink révén tudjuk, hogy Újpalánk 17. századi lakói lebontották a szomszédos lakatlan falu épületeit, templomkerítését, hogy épületfalat, tűzhelyalapot építsenek belőle. Római sírköveket hoztak a közeli római villa területéről, melyek feliratos darabját, szobortöredékét a hulladékrétegekben találtuk meg. Joggal feltételezhetjük hát, hogy a falvak romjai között talált kályhamaradványokkal is így tettek, és azt hasznosítottak közülük, amit csak tudtak. A sokszor csak egyetlen vagy egy-két példányban lévő, egy teljes kályhához korántsem elégséges oromcsempék vagy kupoladíszek alapján úgy véljük, hogy a falvak módosabb épületeiben, talán éppen a templom közeli papiakban talált kályhák maradványait ennek megfelelően összegyűjtve „öszvér” kályhákat építettek belőlük, miközben nem annyira az esztétikai, mint inkább célszerűségi elképzelések ér81 A fazekas- és kályhásközpontnak számító közeli Étével is csak igen rövid idejű és nem túl széles körű kapcsolat mutatható ki, ugyanakkor az újpalánki kályhaszemek alapján kikövetkeztethető kályhaforma nagyon hasonlít a Csalogovits József által feltárt és Sabján Tibor elvi rekonstrukciójából ismert 17. századi szemeskályhához. SABJÁN 2001, 7. kép; VÍZI 2010, 13. tábla 2. 82 Szatmári Imre és Sabján Tibor korábban már idézett munkáikban bőséges összeállítást közöltek lelőhelyekről, leletanyagról, és áttekintették az idevágó szakirodalom kérdéskört érintő eredményeit is. Ezeket leleteink feldolgozása során áttanulmányozva kérdések merülnek fel, melyek az északkelet-magyarországi, erdélyi és erdélyi közvetítéssel a Délkelet-Alföldre eljutott felvidéki motívumok, csempefajták Kelet-Dunántúlra kerülésével kapcsolatosak. Terjedelmi okok és a szorító időtényező miatt e helyütt nem tudunk e kérdésekkel kimerítően foglalkozni. Reméljük azonban, hogy a leletanyag közreadásával a témával mélyebben foglalkozó kutatóknak így is segítségére lehettünk. 181
