Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
karnyújtásnyira lévő, elpusztult Szentmiklóson), ahonnan a török vár lakói összegyűjthették kályháik vegyes összetételű csempeanyagát, a 16. század második felében még a békésihez hasonló körülmények hatására építettek oromdíszükkel a korábbi kályhák megjelenését részben utánzó, de megváltozott felépítésű fűtőberendezéseket. Arra a kérdésre azonban, hogy a Méri István által körvonalazott délkelet-tiszántúli csoport kályháihoz igazodó, azokat a látott módon átértelmezett kályhák hogyan jelenhettek meg a Délkelet-Dunántúlnak ezen a részén (már ha valóban megjelentek), vagy más irányú hatások alakították az itteni kályhások tevékenységét, szerencsés esetben a későbbi feltárások leletei dönthetik el. XI. Beszúró rozetták A újpalánki szemeskályhákon, illetve azokon, melyeknek maradványait e kályhákhoz felhasználták, olyan díszítőelemek is voltak, melyek a népies szemeskályhákkal foglalkozó szakirodalomban nem találhatók vagy legalábbis az általunk ismert munkák nem említik őket (12. tábla 1-9). Nem szorosan vett kályhacsempés rétegekből, hanem különböző hulladékfeltöltésű gödrök vegyes anyagából, valamint a terepbejárások során kilenc vörös, illetve sárgásvörös anyagú agyagrozetta került elő. Ezek a leginkább nagyméretű agyagrajzszögre hasonlító tárgyak egy plasztikus díszű széles lapból és az ahhoz illesztett, azzal egybenyomkodott elhegyesedő végű tüskéből állnak. A lap egy negatív sablonba préselt 16-17 szirmú virág, melynek sziromvégei fogaskerékszerűen túlnyúlnak a korong szélén. Ez a sziromkor egy példányon sugárirányú, egynél balra, háromnál pedig jobbra forgó. A virág középrészét egy körbefutó borda képezi, melyen belül hat, illetve hét plasztikusan kidomborodó félgömb alkot kört. E pontkör közepén egy újabb félgömb van, ez egyben a rozetta középpontja is. A négy teljesen ép, egy nagy részében ép előlapú és a négy töredékes darabon látszik a mintaromlás folyamata. A 2010. évi feltárás talpgerendás épületében (innen kerültek elő a betöltésben lévő négyzetes kályhaszemek!) talált példány virágfejének felszínén már csak a domború lapon körbefutó mélyedés jelzi a körborda és a középminta közötti egykori árok helyét. Maga virágközép teljesen sima, félgömbök nélküli. A IX/d. csoportba tartozó csempék bástyafok alatti részén ugyanilyen kidolgozású pontkörök vannak, ezért mintaazonosságuk alapján a beszúró rózsákat ehhez a típushoz tartozónak gondoljuk. Egyben emlékeztetünk a mezőberényi és sarkadi csempék (25. kép 1-2) zegzugvonalak által határolt mezőkben lévő 5+1 félgömbös, valamint a békéscsabai, áttört előlapos csempe térkitöltő félgömbös díszítményére (26. kép 1). Mint említettük, e beszúró rozettáknak a népies kályhákon nincsenek megfelelői vagy csak nem ismerjük azokat. Korábbi időszakok előkelőinek kályháin azonban voltak olyan helykitöltő elemek, melyeket beszúró rózsáink elődeinek tekinthetünk. Ilyen például a menedékkői angyalalakos gótikus kályhaszem pajzs alakú, liliomos beszúrója vagy a lindenhofi beszúrt rózsa.77 Az applikált rózsa mint díszítőelem a népies kályhákról sem hiányzik teljesen. Bár nem csempék közötti helykitöltőként, hanem kályhaszemek belsejében találhatunk ilyen köralakú, sokszirmos, középdíszes rozettákat. A már említett Békéscsaba-Dózsa György úti, 16. századi kályha háromszögletes kályhaszemei egy részének szájnyílását díszíti ilyen fehérre festett rozetta,78 a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményének pedig két egybeépített, köralakú „kemenceszemét” töltötték ki 11, illetve 12 ujjbenyomással formázott rozettával.79 XII. Egyéb töredékek (15. tábla 1-2.) Palánk-Csemetekert lelőhely-megjelöléssel két, apró kályhaszemtöredék került még a szekszárdi 77 TAMÁSI 1995,19-30,107-108. Abb. 22-24; EGYHÁZY-JUROVSKÁ - FŰRYOVÁ1993, Obr. 40. - Mindkettőre Kocsis Edit hívta fel figyelmünket, és a fényképekhez is az ő szívessége révén jutottunk. Köszönet érte. 78 MRT 1998,1. 252, II. 148. tábla 7. 79 FODOR et al. 2002,110. Kát. 212. 178
