Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

múzeum leltárába. Mint korábban említettük, erről a terepbejárások kezdeti szakaszán használt helynévről nem dönthető el, hogy a török palánkvárat és közvetlen környékét vagy a teljes területet értette-e alatta a feljegyzéseket készítő Mészáros Gyula. E két töredék esetében is csak feltételezzük, hogy inkább a Szentmiklós-dűlő területén kerülhettek elő és a 16. század végén lakatlanná vált falu végpusztulását megelőző időszakból származnak.

Az egyik töredék egy szürkés színű csempeszéldarab, felhajló peremmel, a belső mezőben egy ferdén álló, gyűrűkkel és lecsüngő gyümölcsökkel díszített oszlop részletével (15. tábla 1). Sajnos a részlet igen kicsi, és mivel a csempéből összesen ez a töredék került elő, a teljes ábrázolás nem fejthető meg. Bár az oszloprész itt nem függőleges, hanem ferde állású, mégis mint a térségünkből ismert oszlopokkal és növényi motívumokkal díszített kályhatartozékokat, az etei feltárás 10. házában talált orom- és párkánycsempéket említhetjük meg.80

A másik igen apró darab, egy domborműves előlapú, zöld mázzal bevont kályhacsempe töredéke (15. tábla 2). Nem tudjuk, hogy a csempén milyen ábrázolás lehetett, de a kidomborodó részlet hullámzó, emberi hajtincsre vagy állat bundájára emlékeztető csíkjait látva egy mázas csempékből épített, reneszánsz ízlésű kályha ember- vagy állatábrázolására gondolunk.

27. kép. 1: A menedékkői kályhaszem liliomos beszúróval;

2: A békéscsabai rozettabetétes kályhaszem (16. század); 3: A lindenhofi beszúró rózsa;

4: Rozettás belsővel készült szemek a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményéből (Ltsz.: 59.9.22.)

80 IZI 2013, 164-165,167, valamint 200. 43. kép, 201. 44. kép, 203. 53. kép.

179