Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
Ide soroltunk még egy további töredéket is (9. tábla 2), amely elmosódott mintázata és silányabb kivitele ellenére is összekötni látszik az előző pálcatagos, pontokkal díszített mezős pártatípust e két töredékkel, illetve az általuk képviselt változattal. A sík hátoldalú, erősen peremezett töredék egy vörössárga, törésének középrétegében fekete, mázatlan csempe (vagy párta?) darabja, melynek szintén osztóbordával elkülönülő felső mezőjét zegzugvonalakból álló pálcatagok osztják belül üres, háromszögletű mezőkre. Az itt is meglévő vízszintes borda alatt íves és V alakú bordákkal keretezve kör alakú, de sima felületű kiemelkedő részek vannak a 7+1 pontdísz helyett. Sarokdarab, így két oldala befejezett, függőleges pereme hangsúlyos. Ha csempe töredéke, akkor a bal felső rész sarka, ha viszont párta maradványa, akkor a jobb alsó. E három töredék párhuzamait nem ismerjük, de pontköreik, plasztikus vonaldíszeik révén a zegzugvonalas, bástyatetődíszes c. csoport darabjaival, azok párhuzamaival és készítési helyükkel (helyeikkel) valók kapcsolatuk valószínűsíthető. e) Három, kisméretű töredékről nehéz megállapítani, hogy a kályha mely részén foglaltak helyet (11. tábla 1-2, 2/a). Mindhárom vörösre égett, felszínük a beleragadt homoktól érdes. Mindhárom egyenes, görbület nélküli, inkább csempe, mint oromdísz maradványának látszó. Mintájuk síkja mélyen benyomódott a sablonba, a megmaradt szélrészek erős peremmel rendelkeznek. Díszítményük azonos megfogalmazású, de kivitelük eltérő. Egyenesen futó bordákból kétoldalra kiágazó, valamint a bordák végét haránt lezáró holdakból és ötágas csillagokból, rövid szalagdíszekből állnak. Mind a három más-más negatívval készült és jól érzékelhető a mintázat leegyszerűsödésének, a részletek elvesztésének, átfogalmazásának a folyamata. A csillagok lapos, lencseszerű pontokká lettek és a leginkább elmosódott töredéken (11. tábla 2/a) a holdas motívum is beleolvad környezetébe. Hasonló díszítményű csempéket más anyagokból nem ismerünk, de a motívumtöredékeik alapján úgy látjuk, hogy stílus és kivitel tekintetében is a fent ismertetettek közé sorolhatóak. X. Dongás hátú, vnérműves előlapú kályhacsempék A dongás hátú, mérműves előlapú kályhacsempék előkerülési tapasztalatait főleg az alföldi leletek alapján összegező Sabján Tibor szerint ezek a csempék a falusi leletanyagban általában szétszórva, más leletanyaggal keveredve, és nem egy értékelhető kályha összetartozó csempéi között kerülnek napvilágra. Ennek okát főként abban látja, hogy ezek a korábban falusi nemesek házaiban álló kályhák a hódoltság idejére már lebontásra kerültek, csempéiket kidobták.76 Ez a megállapítás pontosan ráillik az újpalánki feltárás bástyatetős, dongás hátú töredékének előkerülési helyzetére is (11. tábla 3.). Az eddig ismertetett leleteken kívül még nagyszámú, más típusú kályhaszemtöredék került elő, de töredékünkhöz tartozó darabok nem voltak közöttük. A négy bástyafokos pártázatú oromcsempe felső része előrehajló. A félhengeres, korongolt hátoldalt a rajta látható ujjnyomok alapján a félkörös fedőlemezekkel íves összesimítással dolgozták össze s ugyanígy simították egybe az pártázat hátsó oldalával is. Ez belül is jól látszik, mert a csempe az összeillesztésnél is eltört. Pártázata a szokásos, alul két osztóvonallal. Előlapjának csak erősen elvékonyodó, letört indításrésze látszik. Az azonban nem állapítható meg, hogy mérműves volt-e, vagy a dunaföldvári huszáralakos oromcsempéhez hasonlóan kimetszéssel áttört előlapú (11. tábla 4). A csempe értékelésénél és besorolásánál vissza kell térnünk a bástyafok-pártázatú, zegzugvo- nalakkal, félgömbökkel díszített típusnál távoli párhuzamként már ismertetett békési leletekhez. A békéscsabai kályha lelőkörülményei a lerombolt újpalánki vár gödreinél jóval kedvezőbbek voltak, a négy, kiegészíthető fülkés oromcsempe pedig segítette a bögre-, tányérka- és háromszögletű tálalakú szemek alkotta kályha sikeres elvi rekonstrukcióját. Arra természetesen nem gondolhatunk, hogy egy nem túl nagy jelentőségű török palánkvárban ilyen, szögletes alsó részén bögrealakú, oromzata alatt háromszögletű szemekből, oromzatán pedig dongás, áttört előlapú szemekből álló kályha vagy kályhák lehettek volna. Feltételezhető azonban, hogy abban a magyar faluban (pl. a 76 SABJÁN 2001, 315. 177
