Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

KÁLYHATARTOZÉKOK, KÁLYHASZEMEK A VÁRBÓL ÉS A VÁRON KÍVÜLRŐL

A vár feltárása során a legtöbb olyan objektum, melynek betöltésében tereprendezési, romeltakarítási rétegek voltak, tartalmazott kályhából származó maradványokat. Helyzetükből adódóan ezek többsége természetesen kisebb-nagyobb, de inkább apró kályhaszemek, csempe- és pártamaradványok, valamint kályhaalapokból származó téglák, átégett tapasztásdarabok voltak. Csak ritkán kerültek elő nagyobb, jól értékelhető vagy restaurálható darabok, s utóbbiak is gyakran nem egy, hanem több szomszédos vagy éppen távolabbi objektum betöltéséből származtak. Olyan házat vagy házmaradványt nem sikerült feltárnunk, amelyben bizonyítottan épített kályhával fűtöttek, de a leletek sokasága szerint a váron belül és kívül is több ilyen épületnek is kellett lenni. Működési ideje a hódoltsági időszak utolsó kétharmadára valószínűsíthető.

Az előkerült kályhaszemek szerint az újpalánki kályhák szemeskályhák voltak, és abba a körbe tartoztak, melyet Sabján Tibor az alföldi kályhatípusokkal rokon, de önálló nagytájként mint kelet-dunántúlit határozott meg.31 Feldolgozásuk során sok, de nem teljes azonosságot találtunk azokkal a török kályhákkal, melyeket Pusztai Tamás ismertetett a szintén a kelet-dunántúli és az alföldi irányt valószínűsítő bátaszéki palánkvár feltárása kapcsán. Nincs viszont jelentős hasonlóság az ugyancsak délszláv katonaság által is lakott és sok más tekintetben azonos leletanyaggal bíró dél-dunántúli várak, Barcs vagy a szintén jó kályhás anyaggal bíró Babócsa leleteivel.32 Az ezen várak anyagában gyakori, kézzel korongolt, pohár (vagy kupa) alakú kályhaszemeket nálunk mindössze egy példány képviseli, de a jelek szerint azt is inkább edényként használták (1. tábla l).33

Bátaszék kapcsán Pusztai Tamás lehetségesnek tartja, hogy a várban feltárt leletanyag, a bögre- és tányérkaalakú, valamint osztott szájú kályhaszemek egy részét biztosan magyar mesterek készítették, talán a közeli Ete mezővárosban vagy az alföldi falvak valamelyikében.34 Az 1629-re elnéptelenedett Ete kapcsolata az 1596-os építésű Újpalánkkal a korábban épült Bátaszéknél időben korlátozottabb volt.35 Ennek valósága a Csalogovits József által mintegy nyolc évtizeddel ezelőtt végzett, majd a közelmúltban megújult régészeti feltárások tárgyi anyagában is jól tükröződik. Témánkra leszűkítve mindez főként a kályhaszemek és csempék típusainak nagyobb mértékű különbözőségben és csak kis - igaz nagyon fontos típusra vonatkozó - hasonlóságban nyilvánul meg. Míg Bátaszéken a kályhák zömében az Étén is meglévő bögre-, tányérka-, hagyma alakú szemekből és háromszögletű oromdíszekből épültek, addig például a felsoroltak között alaptípusnak számító bögrealakú kályhaszemeknek is más változatai kerültek elő Étén, mint Újpalánkon. Az etei nyújtott, csaknem párhuzamos oldalfalú, alul beszűkülő, metszett díszű előlappal fedett szájú változatot egyetlen töredékünk sem képviseli, s ugyanúgy hiányzanak a tornyos gombú, háromszögletű oromdíszek is.36 Jelen van viszont egy látványos és tetszetős csempetípus, mellyel eddig még nem találkozhattunk, sem a bátaszéki, sem pedig más dél-dunántúli várak anyagában. Ez az alföldi ásatások gyakori lelete, az egyetlen agyaglapból, tetején bástyafokszerű kivágással készített párta, melyet a kályha felső részére helyeztek fel. E típusnak fontos párhuzama - mintegy a néhány évtizednyi kapcsolat bizonyítékaként - már az ásatások korai időszakában felbukkant Étén (igaz, csak egy példányban), majd a közelmúltban néhány közös stílusjegyeket is viselő (de nem azonos) csempe is ismertté vált ugyanonnan. Az újpalánki leletek között ugyanakkor olyan szemeskályha-alkotóe- lemek is találhatók, melyek a térségben mindeddig ismeretlenek voltak, így értelemszerűen Étéről, Bátaszékről, de Barcsról, Ozoráról, Dunaföldvárról stb. sem ismertek.

E néhány példával csak azt kívántuk előrevetíteni, hogy az újpalánki kályhás anyag annak ere31 SABJÁN 2001, 302.

32 MAGYAR 1990, 33-42. tábla és 19-21. kép; MAGYAR 2002, 98. 7. ábra; KOVÁCS 1998, 172. 14. kép.

33 FEHÉR 1960, XXXVI. (X.) 17; KOVÁCS 1998, 172. 15. kép A.; KOVÁCS - RÓZSÁS 1998, 8. kép.

34 PUSZTAI 2002, 294.

35 CSALOGOVITS 1937, 331.

36 VÍZI 2012, 8-10. tábla.

165