Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

detét tekintve a vártnál sokkal több kérdést vetett fel. Az már a feldolgozás kezdetén is látszott, hogy az előkerült kályhaszemek, pártalemezek, csempemaradványok között vannak olyanok - igaz, legtöbbször csak egy vagy két darabbal, kisebb-nagyobb töredékkel képviselve, - melyek a Sabján Tibor által meghatározott kelet-dunántúli változatok között nem szerepelnek, az általa felsoroltak közül ugyanakkor néhány az itteniek sorából hiányzik. A kezdetben meglehetősen ellentmondásosnak tűnt helyzet tisztázásában segítségünkre voltak azonban más, a figyelmet mindeddig elkerülő, megyénkbeli szórvány leletek, valamint távolabbi vidékek már publikált, de a tájegységi távolság miatt idáig a kelet-dunántúli leletek vonatkozásában még nem vizsgált kályhaleletei.37

AZ ÚJPALÁNKON TALÁLT CSEMPEFAJTÁK38

I. Pohár-, illetve bögrealakú kályhaszemek (1. tábla 1-9; 2. tábla 1-7.)

A magas, csőszerű oldalfallal készült, poháralakú kályhaszemek területünk korai időszakára jellemzőek. Ozorán a 15. század közepére, második felére keltezett példányok kerültek elő, s közreadójuk a felsőnyéki vár hasonló példányainak datálását is erre az időszakra javasolja.39 A hódoltságkor elejére a pohártest magassága csökkent és egyre inkább íves oldalfal és az elkeskenyedő alsó rész volt a jellemző. Jó minőségű tömegáruként elterjedő ép vagy töredékes példányaik nagy tömegben kerülnek elő a korszak régészeti feltárásain.40

Az újpalánki bögrealakú kályhaszemek mindegyike mázatlan, korongon készített. Szájperemük elvékonyodó, sohasem vágott. Előfordul, hogy a szájperem kihajló és néhány esetben kívül ívesen hornyolt, de ez viszonylag ritka. Az alföldi hódoltságkori példányokkal azonos módon a szájperem belül határozott horonnyal, jellegzetes peremmel korongolt. Ennek az oldalfalhoz viszonyított szöge példányonként változó lehet. Olykor majdnem vízszintes, máskor a függőlegeshez közelítő. A kör alakú szájak átmérője 11-12 cm, a fenékátmérő 3,8-5,5 cm között változó, magasságuk 13-15,5 cm közötti, de van olyan töredékünk, melynek nagysága alapján 18-20 cm magas kályhaszemre is következtethetünk. Két, felszíni gyűjtésből származó, ugyancsak belül hornyolt szájperemű apró töredékünk külsejét kevéssel a perem alatt egy plasztikus, éles peremű, körbefutó borda tagolja. Az egyik töredék sárga, a másik redukált égetésű, szürke színű.

A hódoltságkori leletanyagokból ismert bögrealakú kályhaszemek íves, alul beszűkülő oldalfallal és viszonylag kis átmérőjű fenéklemezzel készültek. Ez általában igaz az újpalánki kályhaszemeknél is, de a részletekben vannak eltérések. A korábbinak tartható darabokon az oldalfal alig vagy csak kissé kidomborodóan halad lefelé és legalul szűkül össze (1. tábla 2-4; 7-8).41 A másik változatot viszont erősen kihajló perem, valamint az erősen kiszélesedő, majd hirtelen beszűkülő oldalfal és a többnyire nagyobb méret jellemzi. Utóbbiak a 17. század második felére keltezhetők (2. tábla 2-7). Jelentősen különböznek ugyanakkor bögrealakú szemeink a közeli Baján előkerült, azonos korú példányoktól, melyek ugyanúgy hornyolt szájpereműek, de széles, harangalakú testük szinte tölcsérszerűen, hirtelen szűkülő.42

A mázatlan szemek többnyire homokkal soványított anyagúak, téglavörös színűek, de van sárgásvörös és barnára elszíneződött darab is. Ezek feltehetően másodlagos tűzben változtatták meg a színüket. Csak az egyik, kívül bordás töredék redukált égetésű (22. kép 2).

37 A párhuzamok felkutatásához nyújtott segítségéért Kocsis Editnek, K. Németh Andrásnak, Szatmári Imrének mondunk köszönetét.

38 A felsorolás összeállításánál a Sabján Tibor alföldi és kelet-dunántúli szemeskályhákról írott munkáiban lévő típuslistát és szakkifejezéseket használtuk. SABJÁN 2001, 305-308; SABJÁN 2002, 61-65.

39 MIKLÓS 1988, 212.16. kép 3-4; FELD et al. 1989,193-194.17. kép.

40 Az ozorai vár anyagában is tömegesen került elő ez a kályhaszemfajta. FELD - GERELYES 1985,174-175. 11. kép.

41 Ezt a változatot megtaláljuk az Étéről korábban közölt kályhaszemanyagban is, korábbi átmeneti típusát pedig Vizi Márta közölte az egykori Iccse település területén feltárt fenékbélyeges, ívelten beszűkülő kályhaszemek kapcsán. Kozák Éva a dunaföldvári vár leletanyagból közölt ilyen 16. századi, átmeneti formájú kályhaszemet. CSALOGOVITS 1937, 331-332. 9. ábra 4; VÍZI 2012, 229.

3. tábla 1-6; KOZÁK 1970, 205. 34. kép.

42 KOVÁCS 2006, 284. 10. kép 3, 5, 8.

166