Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
vermeinek és egyéb gödreinek többségét. Az ilyen objektumok alsó részét általában a pusztulást megelőző időszak konyhai hulladéka és szemétrétege töltötte be, melyet égett agyagdarabokkal, paticstöredékekkel, korommal, hamuval, jellegzetes balkáni „török” kevert pusztulási rétegek követtek. Ez gyakran a felszínig hatolt, de több esetben tapasztaltuk, hogy a legfelső rétegek már a vár és környékének 18. század eleji újratelepülése idejéből származnak.3 A vár hódoltság idejére eső időszakából (1596-1686) származó olyan kályhaalapok, vagy „in situ” feltárható nagyobb kemencemaradványok, mint amilyenek például a bátaszéki és barcsi török palánkokból ismertek, éppen a vár újra lakhatóvá tételét előkészítő, radikális eltakarítási munkák miatt Újpalánkon nem maradtak fenn.4 Ilyen alapok hiányában az átégett paticsmaradványok származhatnak a házak vagy a várfal maradványaiból is és csak ritkán feltételezhető, hogy szemeskályhák omladékai. Ez leginkább csak akkor valószínű, ha közelükből kályhaszemek, kályhaalapra utaló téglák, téglatöredékek is előkerültek, melyek - egyidejű betöltésük okán - rendszerint több egymáshoz közeli gödör feltöltésében is jelen voltak. A földházak betöltésének legkésőbbi periódusaiban gyakran találtunk téglázott felszíneket, melyekben legtöbbször egy sor lapjára fektetett tégla vagy téglatöredék volt, de előfordult három téglarétegből álló változatuk is (2. kép). A téglákat - melyeket vélhetően a már lakatlan Szentmiklós lerombolt templomából és annak kidöntött kerítőfalából nyertek5 - minden esetben világossárga színű homokréteggel alapozták. Az alattuk lévő homokréteg keményre tömörödött és a hőhatástól helyenként vöröses színezetű volt. A téglák közelében vagy azokhoz csatlakozva ovális vagy kör felülnézetű gödrökben gyakran találtunk faszén- és korommaradványos, alkalmanként tapasztott felszínű, átégett platnikat is. Ez utóbbiak környezetében mindig ott voltak a kézikorongolt főzőedények különböző változatainak maradványai, a platnikon történő sütés-főzés délszlávok által kedvelt eszközének, a sütőharangnak töredékei és más, általában a délszlávokhoz köthető leletek is. A XXXIX/C. objektumban az eredetileg nagyobb kályhaalaptól (erre utalnak a szétszórt téglák) kis távolságra egy ívelt aljú, beszakadt boltozatú sütőkemence maradványát is feltártuk, melynek paticstöredékeiben hasított husánglenyomatok és igen sok 8-as fejű, kovácsoltvas szög bizonyítja, hogy a boltozatot előbb fából összeállították, majd tapasztással építették fel.6 A szögekkel tele om- ladék közelében egy vaskés feküdt a felszínen (1. kép). Kályhával kapcsolatos lelet itt csupán egy beszúró rozetta és egy magas falú, tányérkaalakú kályhaszem volt, ami arra utal, hogy a kályhaszemek és csempék többsége más gödrökbe kerülhetett, esetleg másodlagos felhasználásra vitték el eredeti helyükről őket. Ilyen újra felhasználásra utaló deponálást figyeltek meg a közeli Iccse feltárásán egy 16. század második felére datált kályhaszemleletnél.7 3 A vár és környékének 1686 utáni újratelepítésére írásos adatokon kívül régészeti leletek is utalnak. Az ebben az időszakban használt földházak és hulladék betöltésű vermek anyagában a jellegzetes kézikorongolt kerámia mellett ónmázas habán, valamint díszesebb nyugati import kerámia is előfordul. A többségében rác, kisebb mértékben magyar lakosság jelenlétét biztosra vehetjük, de nem zárható ki a harmincados által kért felvidéki telepesek kisebb csoportja sem. Az 1698. év végén császári ökörhajtók (boáriusok) is megjelentek Újpalánkán. Ottlétükre írott források mellett a feltáráson előkerült patkóit ökörmaradványok is utalnak. Etnikai hovatartozásukról semmit sem tudunk, de bizonyos, hogy a katonaságnál rendszeresített, hagyományos ellátást kapták, mert ,A debreceni közgyűlés 58 faluban 182 szekeret és 363 embert helyezett el. így is maradt 48 boarius. Ezeket Tengelicen, Újpalánkán, Szekszárdon és Tolnán helyezték el. Minthogy ezekben a helységekben nem volt kenyér, a tolnai magazinból vittek számukra." HOLUB 1974, 94; GAÁL 2012, 9. 4 PUSZTAI 2002, 294-296; KOVÁCS - RÓZSÁS 1996,168. 7. kép; KOVÁCS - RÓZSÁS 1998, 82-83. 8. kép 1; KOVÁCS 1998,170, 172; KOVÁCS - RÓZSÁS 2010, 625.1-4. kép. 5 Szentmiklós templomának feltárása során azt tapasztaltuk, hogy a lerombolt templom térségét - bel- és külterületét egyaránt - az újpalánkiak temetkezőhelyként használták. A cinterem kidöntött téglafalszakaszai pedig a téglaanyag másodlagos felhasználására utalnak. 6 Ásatási naplóban: ,A XXXIX. szelvény középvonalától nyugatra a nyesésnél egy ovális nagy gödör (ház?) körvonala jelentkezett. Ennek közepén ovális foltban piskótaalakú fejjel kovácsolt vasszögekkel teli, átégett paticstöredékekből álló obj. van (XXXIX/C. obj.). Közvetlenül mellette egy vörösre égett kisebb tűzmaradvány foltja, nyugatra pedig egy lapjaira rakott, 3x3 téglából álló főzőhely, melyek alatt sárga homokréteg van. Ettől északkeletre egy újabb téglázott felület, de ezen már nem az előzőhöz hasonló rendezettségben vannak a téglák. Az egész területet elszórtan patics és faszéntörmelék borítja. A szögekkel tele folt egy kisebb sütőkemence maradványa lehet." 7 VÍZI 2010, 373-375. 4. tábla 1-2. kép. 146
