Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata

ból hozták létre a Magyar Gazdasági Egyesületet, mely elnevezést 1835-től használták. Elnöknek gróf Andrássy Györgyöt választották meg, alelnökké pedig azt a Széchenyi Istvánt, aki szinte a legtöbbet tette az egyesület létrehozásáért.

Az alapszabályokat Csapó Dániel dolgozta ki, akit az 1839. március 17-i közgyűlés alelnökké választott, s e tisztséget halála napjáig viselte. Az egyesület komoly szerepet vállalt az ország gazdasági életének korszerűsítése érdekében, különféle állatbemutatókat szerveztek, ahol a jobbágyok nemesített állatai is díjat nyerhettek. Propagálták a mezőgazdaság gépesítését, bemutatva kiadványaikban a külföldön elterjedt új gépeket, eszközöket. Virágkora az 1840. esztendővel kezdődött, amikor a lóversenyek rendezését átadta egy külön erre a célra szervezett egyesületnek, tagjai pedig megalakították ismeretterjesztő szakosztályát.

Csapó általában a korszerű gazdálkodás külföldi újításainak, eredményeinek propagálására vállalkozott, vagy a saját birtokain - a mintagazdasággá fejlesztett Tengelicen - kipróbált és jól bevált eszközöket, eljárásokat, módszereket ismertette. Első, általunk ismert cikke 1839-ben jelent meg. Ebben a rövid írásban a birtokán kipróbált és bevált méhészeti eszközt mutatja be méhésztársainak. A rajfogó kosarat tengelici kulcsára készítette, és véleménye szerint sokkal jobb, gazdaságosabb, mint az eddig használtak. Ezért ajánlja a méhészkedőknek. Érdekes, hogy cikkéhez még rajzot is mellékelt a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. 1842-ben két cikke is megjelent. Az egyikben a külföldön már elterjedt „Herschl-féle” időjárásjósló módszert ismertette (Herschel23 angol csillagász új módszeréről van szó), a másikban pedig egy német újság, az „Allgemeine Gartenzeitung” egyik cikkét elemezte. Az 1843-ban megjelent tudósítása természeti megfigyelésének, kísérletező kedvének bizonyítéka. Beszámol arról, hogy tengelici birtokán fehér kukacok pusztították búzáját. Leírja formájukat, és azt, hogy megpróbálja kitapasztalni: mi módon lehetne megakadályozni elterjedésüket, pusztításaikat, ígéretet tesz, hogy később egy cikkben visszatér majd tapasztalataira, ismertetni fogja eredményeit. Sajnos ez nem történt meg: nem találunk tőle több ilyen jellegű híradást. Még halála előtt pár hónappal is írt: a burgonya száraz rothadásáról megjelent soraiban egy külföldön kiadott német nyelvű tanulmány kivonatos közlésére vállalkozott, melyet saját tapasztalataival is kiegészített.

Minden nyomtatásban megjelent írása a mezőgazdasággal, a gazdasági élet valamely részterületével foglalkozik. Érdeklődése azonban elsősorban nem az elméletre irányult, a gyakorlatban még inkább kitűnt élénk szervezőkészsége és az új iránti fogékonysága. Tevékenyen részt vett birtokai irányításában. Országos szaktekintély volt a gazdálkodás terén, Gyulai Pál „az első magyar népgazda” megtisztelő jelzővel illette. Birtokain előtérbe helyezte a jövedelmező üzemágakat és ezek korszerűsítésére anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. Amerikából hozatott dohányvetőmagot, felfigyelt az új ipari növényekre és megszerezte azok termesztésének leírását, propagálta tapasztalatait. Ezzel saját jövedelmének növelése mellett a környék lakóinak életszínvonalát is emelte. Például az ugaron termelt dohány lehetőséget adott a termelőknek hitel és csere igénybevételére. Erről írta Niki Alajos, megyénk egyik uradalmának gazdatisztje, hogy „az adózó jobbágyság itt ott már vete- geti ugarjait, főösztönül szolgálván neki az efféle természetekbőli dézsmamentesség”.

Jelentős szerepet játszott a magyar lótenyésztés fellendítésében is. 1825-ben hatodmagával

vásárolt egy „eszméi szerint való” fiatal kost. - VÁRI 2005,117.

23 Herschel, Frederick William, sir, csillagász, szül. Hannoverben 1738. november 15., meghalt Sloughban, Windsor mellett 1822. augusztus 25.1757-ben Londonba költözött. Leedsben mint zenetanító, majd Halifaxban és Bathban mint orgonista működött. A zene matematikai elméletével való foglalkozás őt a matematikai tudományokra s így a csillagászatra is vezette, amely iránt való szeretetet atyja, ki katonazenész volt, oltotta belé már gyermekkorában. Miután 1774-ben sikerült elkészítenie első 5 lábas reflektorát, melynek tükrét ő maga csiszolta, hozzálátott csillagászati megfigyeléseihez, melyeket fényes siker koronázott. Számos tükörteleszkópot készített, melyek az akkori idők leghatalmasabb műszerei voltak. 1781. március 13-án felfedezte az Uranus bolygót. III. György király évjáradékot engedélyezett neki, ami lehetővé tette, hogy teljesen a csillagászatnak szentelje életét. 1782 és 1785 között közölte a tőle felfedezett kettős csillagok első jegyzékét, 1786-ban a ködök katalógusát, 1787-ben felfedezte az Uranus két holdját, 1790-ben a Saturnus két új holdját, sorrendben a hatodikat és hetediket, és megállapította e bolygó rotációjának idejét. Mintegy 2500 ködfoltot és csillaghalmazt fedezett fel. A kettőscsillagok fizikai összetartozását ő vette észre, mikor többszörösen ismételt megfigyelésekből arról győződött meg, hogy ily csillagpárok közös súlypontjuk körül keringenek. A csillagok sűrűség-eloszlásáról folytatott tanulmányai a tejút alkatára és alakjára nézve szolgáltattak fontos adatokat. - RÉVAI X. 1914, 7-8.

410