Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
megbízták, hogy készítsenek javaslatot a fejlesztés módozataira vonatkozóan. Részt vett a Magyar Gazdasági Egyesület megalakításában, előtte azonban már Tolna megyében is szervezett egy kis társaságot, mely a gazdálkodás korszerűsítését tűzte célul maga elé. A tagok bizonyos időközönként összegyűlve tájékoztatták egymást tapasztalataikról, közösen megvitatva a gazdasági problémákat igyekeztek minél jövedelmezőbbé tenni gazdaságaikat. Főleg a megye juhtenyésztésének fellendítésében és a gyapjúnemesítésben értek el jó eredményeket. Már említettük Csapó tengelici mintagazdaságát, melynek központjában a Pollack Mihály által tervezett kastély parkját francia származású barátja - egy francia royalista emigráns, báró Serpes - szinte földi paradicsommá varázsolta. Leánya Csapó Ida, még Bécsben is gyakran gondolt gyermekkorára, melyet ezen a kies fekvésű területen töltött, és hálásan emlékszik vissza báró Serpesre is. Amerikából hozatott dohánymagvakat és azokat terjeszti köznemes társai és jobbágyai között is. Fellendítette a kendertermelést, ő kezdte a mezőgazdasági futóhomok megkötését, fásítását, termékennyé tételét. Bezerédj Istvánnal együtt szorgalmazta a selyemhernyótenyésztést: létrehozták a tolnai szederegyletet. Birtoka abban a korban Magyarország egyik legmodernebb kezelésű mintabirtoka volt, ezt bizonyítják baracsi intézőjével, Fekete Demeterrel24 váltott levelei is. Különösen híres volt juhászata. (Erről a levelezésben is részletesen lesz szó.) A 19. század elején meginduló változásoknak azonban nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is voltak. A napóleoni háborúk gabonakonjunktúrájának idején a középbirtokos nemesség egy része, szakítva a kizárólag robotoltatáson és terménybeszolgáltatáson alapuló hagyományos gazdálkodással, eredményesen bekapcsolódott az árutermelésbe. A Tolna megyei középbirtokos nemesség tagjai közül az élenjárók közé tartozott többek között Csapó Dániel is. Az eredményes gazdálkodást kétségkívül nagymértékben befolyásolták olyan objektív adottságok, mint a birtok fekvése, a talaj minősége vagy az úrbéres földek allódiumhoz viszonyított aránya. Meggyőződésünk szerint azonban hasonlóan fontos szerepe volt azoknak az egyénenként árnyalható, de mégis közös vonásokat felmutató mentális sajátosságoknak is, amelyek e kör tagjait (Csapó mellett sógora, Gindly Antal, Bezerédj István, Sztankovánszky Imre, Vizsolyi Gusztáv és Magyari-Kossa Sámuel) a birtokos nemesség átlagától megkülönböztették. Attól az átlagtól, amely a kereskedést és általában a pénzszerzést nemes emberhez méltatlan foglalkozásnak tekintette.25 Csapóék nem voltak képzett gazdák. Ismereteiket - mellőzve bármiféle szaktudományos képzést - maguk is hagyományos módon, apáik mellett szerezték. A kor általános színvonala fölé az emelte őket, hogy a változó világ kihívásaira reagálva már nem elégedtek meg pusztán az elődöktől nyert tudással. A reformkori középbirtokos nemesség a birtokokkal együtt jelentős adósságot örökölt felmenőitől. A körültekintő gazda, Csapó Dániel évente mérleget készített pénzügyi helyzetéről, ezekből kiderül, hogy nagy összegű, 1839 és 1842 között közel kétszeresére emelkedő tartozásai, s mellette jelentős követelései voltak. Csapó maga szolgál magyarázattal adósságai emelkedésére: a baracsi birtokvásárlások, a sok építkezés miatt nőttek meg hirtelen tartozásai. Úgy számított, hogy a megszerzett birtokok jövedelméből képes lesz nemcsak a kamatokat fizetni, hanem a tartozásokat is rövid idő alatt törleszteni. Nettó adóssága 1841 és 1843 között valóban 17 ezer pengő forinttal csökkent. 1844-re ismét megnőttek tartozásai, de hasonló arányban követelései is emelkedtek. Felvetődik a kérdés: miért adott kölcsön, ha maga is el volt adósodva? A válasz a pénzkihelyezések jellegében rejlik. Lánchíd, gőzhajózási, hengermalom részvényeket vásárolt, olyan reformkori vállalkozásokban vett részt, amelyek inkább hazafiasnak, mint üzletinek nevezhetők, melyek támogatását a liberális Csapó erkölcsi kötelességének érezte. Gyakran nyújtott kamatmentes kölcsönöket testvéreinek, rokonainak. Pénzkihelyezéseiben tehát nem anyagi szempontok vezették, s követelései jellegüknél fogva nehezen mobilizálhatóak voltak.26 24 Fekete Demeter (1794 - ?): mezőgazdász, ispán, intéző. Csapó Dániel baracsi jószágának intézője. 25 GAÁL 2009, 19-20. 26 GLÓSZ 1991. 45-46. 411
