Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
adott el egy pesti kereskedőnek 5 váltóforint/mérő áron, 1838-ban 1200 pozsonyi mérőt 9 2/4 váltóforintért egy óbudai molnárnak. Mivel a közelben nagy olajütő-kapacitás volt - főként Gyönkön - a repcét általában megyebeli kereskedők vásárolták meg. 1826-ban a 2000 pozsonyi mérő repcét 3 váltóforint/pozsonyi mérő áron szintén egy gyönki kereskedő vette meg. A termények szállítása a Dunáig szekéren, onnan tovább hajón történt. A gyapjút veje, Kiss Pál közreműködésével általában bécsi kereskedőknek adta el. A kereskedők arra törekedtek, hogy a gyapjút - lehetőleg rögzített áron - előre lekössék. Csapó Dániel 1833-ban három évre megállapodott Lämmel bécsi kereskedővel, majd a szerződést 1837-ben újabb három évre meghosszabbították. A második szerződés szerint Lämmel 120 pengőforint/mázsa fizetett a gyapjúért.20 Csapó Dániel birtokának jövedelme döntően a juhtenyésztésből és a gabonatermesztésből származott. „Az első magyar nemzetgazda” jelzőt nemcsak gyakorlati gazdálkodással, hanem elméleti síkon is kiérdemelte.21 Legjelentősebb munkája a szerkesztésében megjelent „Gazdasági Kistükör”, A Magyar Gazdasági Egyesület által kiírt pályázatra beérkezett munkákból állította össze a könyvet, mely a korszerű gazdálkodás módszereit, lehetőségeit népszerűsítette. A pályázat kiírásával és e kötet elkészítésével az volt a célja a gazdasági egyesületnek - amint az a bevezetőből kiderül -, hogy a díjat nyert pályamunkákból egy népszerű, közérthető iskolai könyvet adjanak az ország „szegényebb sorsú” polgárai (tehát a jobbágyok), illetve „azoknak fogékony gyermekei” kezébe, s ezáltal minél nagyobb eredménnyel terjeszthessék a korszerű gazdasági ismereteket. A szerkesztő érdeme, hogy megtalálta az ismeretek közlésének azt a formáját, amely biztosította a könyv elterjedését, sikerét. A 19. század első felében eléggé általános, kátészerű, kérdés-felelet formában foglalta össze a gazdasági jó tanácsokat és a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományok ismert tételeit. A könyv any- nyira népszerű lett, hogy még szerkesztőjének halála után is több kiadást ért meg. (1845-ben már a hatodik kiadása jelent meg Pesten.) Jó néhány iskolában tankönyvként is alkalmazták, sőt Tolna megye nemesi közönsége közgyűlési határozatban javasolta a négy vallásfelekezet (római katolikus, református, evangélikus, görögkeleti) illetékes püspökének a könyv elemi iskolákban való oktatásának kötelezővé tételét. A felnőttek körében is szívesen fogadták, mert nagyon jól megírt összefoglaló kézikönyv volt az egyszerűbb földművesek számára. Nagy érdemeket szerzett az országgyűléshez benyújtott, a gazdasági egyesület által szerkesztett „Emlékirat” elkészítésében is. Ez az emlékirat a magyar gazdasági élet fellendítésének módozatait, a gazdasági szakoktatás lehetséges és tervezett módszereit, formáit tárta az országgyűlés és az egész magyar nemzet elé. A „Magyar Gazda” című lap az 1844-es évfolyam első számaiban ki is adta a következő címmel: „Emlékirat Magyarország törvényhozójihoz, a honi mezőgazdaság ügyében”. A szerkesztésben szerzett érdemeiről a halálhírét bejelentő méltatás is megemlékezik. Csapó Dániel cikkei a „Magyar Gazdában” és a „Gazdasági Tudósításokban” jelentek meg. Mindkét lap a Magyar Gazdasági Egyesület kiadásában látott napvilágot. E társadalmi egyesület nagy érdemeket szerzett az ismeretterjesztés intézményes, rendszeres, következetes megszervezésével. Megjelenő kiadványai - akár rendszeresek, akár alkalmiak voltak - a mezőgazdaság tőkés átalakításának lehetőségeit és szükségességét boncolgatták, illetve próbálták népszerűsíteni, átvinni a köztudatba. Az egyesület létrejöttének kiindulópontja az 1826. évben Pozsonyban, az ország akkori fővárosában rendezett lóverseny volt. A nemességnek az első ilyen jellegű versengés annyira megtetszett, hogy Széchenyi István indítványára elhatározták évenkénti megrendezését, melynek lebonyolítására és megszervezésére egy társaságot alakítottak. Amikor 1827-ben befejeződött az országgyűlés, az úgynevezett Pályafuttató Társulat székhelyét áttették Pestre. A különböző egyesületek (Állatbemutató22 stb.) és a közben Állattenyésztési Társasággá alakult Pályafuttató Társulat összeolvadásá20 GLÓSZ 1991, 93. 21 KISASSZONDY 1978, 98-99. 22 Csapó Dániel tagja volt az Állatbemutató Társaságnak is. 1830-ban pl. gróf Károlyi Lajos híres tótmegyeri nyájából 20 aranyért 409
