Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Tugya Beáta - Szabó Géza - Csányi Viktor: Középkori állatcsont leletek Bonyhádról. Újabb adatok a Völgység középkori táplálkozási kultúrájához

Faj neve

Csontleletek

száma

%

Legkisebb becsült egyedszám

Legnagyobb becsült egyedszám

Szarvasmarha (Bős taurus L.)

237

53,3

5

32

Kiskérődzők (Caprinae G.)

35

7,9

5

15

Házisertés

(Sus domesticus Erxl.)

137

30,8

7

25

Ló (Equus caballus L.)

15

3,4

1

6

Kutya (Canis familiáris L.)

6

1,3

1

6

Tyúk (Gallus domesticus L.)

6

1,3

2

5

Madár (Aves sp.)

7

1,5

1

4

Hal (Pisces sp.)

2

0,5

1

2

Összesen

445

100

23

95

1. táblázat. A lelőhely fajlistája

A csontok között két halcsont és a hét nem meghatározható madárcsont kivételével csak háziállatok maradványai fordultak elő. A fajok gyakorisági sorrendje: szarvasmarha (Bos taurus L.) - házisertés (Sus domesticus Erxl.) - kiskérődzők (Caprinae G.) - ló (Equus caballus L.) - kutya (Canis familiáris L.) - tyúk (Gallus domesticus L.) - hal (Pisces sp.). A legkisebb meghatározható egyedszám 23, ennyi egyed biztosan azonosítható a leletek között. A minimális egyedszám megállapításánál számba kell venni egy-egy állatfaj ugyanazon csontleletének ugyanolyan oldali, azonos jellegű csonttöredékeit, valamint a csontleletek alapján becsült és a fogak által pontosabban meghatározható életkort. A legnagyobb egyedszám (95 példány) is tájékoztató jellegű, kiszámítása objektumonként történt. Az egykori, tényleges egyedszámot a két szélső érték között kell keresnünk.

Szarvasmarha (Bős taurus L. 1758)

Valamennyi régészeti korban a legtöbb csonttöredékkel képviselt faj. Bonyhádon a meghatározható csontok 53,3%-át szarvasmarhaleletek alkotják. Előfordulási arányát a nagyobb méretű marhacsontok intenzívebb darabolása és a természetes töredezés is befolyásolja. Legkisebb egyedszáma 5, a legnagyobb 32. Előbbi kevesebb, mint a házisertések minimális egyedszáma, ami 7 példány. A lelőhelyen levágott szarvasmarhák életkori megoszlása vegyes képet mutat: nagyobbrészt fiatal és nem teljesen kifejlett egyedek csontleletei kerültek elő. A legkisebb egyedszám alapján két példány 1-3 év közötti (juvenilis), egy 3 év körüli, egy 3-4 év közötti (subadultus) és csak egy volt 4 évesnél idősebb (adultus). A fiatal állatok túlsúlya arra utal, hogy a fajt elsősorban a húsáért tartották, azt hasznosították.

Néhány ép kéz- és lábközépcsont alapján képet kapunk az állatok marmagasságáról4 és neméről.5 Az egyedek között két tehén biztosan előfordult, marmagasságuk 109 és 120-121 cm volt, előbbi alacsony, utóbbi nagyközepes méretkategóriába sorolható. Egy bika vagy ökör marmagassága pedig 121-124 cm közé tehető. A középkor során a késő középkorban a marhák marmagassága egyre

4 CALKIN I960.

5 NOBIS 1954.

362