Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
lóságos kis lakodalom kerekedett belőle.164 „Vágtak vagy birkát, vagy tyúkokat vittek össze, húst és aztán megfőzték, jó vacsorát, - mer vacsorát csináltak eljegyzéskor. Csak vacsora vót akkor. Aztán jöttek a zenészek. Cigányok voltak... itt vót egy vályogvető család... Pikai János és csalággya, ezekbül állt a banda ki. Itt csak nyáron laktak, vályogot vetettek. És muzsikáltak vasárnaponkint a vendéglőbe... télen Pilisen lakott... Ebbül a családbul kikerült a prímás, a cimbalmos, a kontrás, a bőgős, minden kikerült belülük. A zeneszerszámjok, az megvót nekik, és jöttek vasárnap muzsikálni a vendéglőbe télen is, és akkor akinek kellett a zenész, az odament hozzá a kocsmába és mondta neki, hogy: János, mikor tuttok elgyünni, vagy pedig: Gyertek el, ezen meg ezen a napon lesz a jányom kézfogója, gyertek el muzsikálni. Akkor elgyüttek muzsikálni, ha tél vót is. A kézfogóra a meghívottak összejöttek, és ha nyáron vót, akkor a szobában tartották. A menete: először is fogadni szokták az érkezőket. A házigazdafogatta ükét: Na, gyertek be! Meg hát gyerekek is gyüttek, a Jancsi, Pista, Jóska. Bementek az Erzsikkel, Sárákkal, Évákkal, leültek az asztalokhoz és akkor a násznagy, a körösztapa bejelentette, hogy itt kézfogó lesz máma. Akkor az örömapa, örömanya hát a gyerekeknek jót kívántunk és akkor a gyűrűt fölhúzták az ujjúkra nekik és akkor má jegyesek voltak. Akkor jött a vacsora, vacsora után persze táncmulatság. ”165 A leány hímzett kendőket, a legény gyűrűt és un. csókpénzt adott át, s meg is csókolták egymást, „...jegykeszkenyő, úgy hívták. Hát vót kékmintás, fejérmintás, pirosmintás. Akkora vót mint egy fejkendő. Szabályos fejkendő vót. Ezt a vőlegény megőrizte mindaddig amíg a lakodalomnak vége lett, összekeltek. Akkor hát ha szüksége vót a fiatalasszonnak, akkor fölkötötte a fe- jire.”166 A jómódúak olajzöld vagy lila cifra virágos selyemkendőt, a szegényebbek „kázsmér” vagy szövet kendőt ajándékoztak leendő férjüknek. Ahogy a népdal mondja: Édösanyám nádfödeles háza, Benne van a tulipános ládája. Ládájába kihímzött selyöm jegykendőm, Annak adom, akit én szeretők,167 Az eljegyzés alkalmával a legény nemcsak jegykendőt, hanem hosszú, keskeny, hímzett szalagot, pántlikát is kapott a leánytól, amit a vőlegény az esküvőig a mellényén hordott, majd utána a fiatal- asszony kontypántlikának használta. „Mikor megvót a kézfogó. Akkó megkapta a vőlegény aztat. Aztán miko mentek lakodalomba, - szóval ezek megesküttek má, aztán a másik lakodalomba mentek - akko ide vót neki kötve az asszonynak. Rajta vót a neve az egyik száron két betűve - mongyuk Majsai István - M.I. aztán meg vót, hogy K.É. - Korsós Éva. Aztán akkó itt hátú vót. Madzagga vót felerősítve. Aztán hátú lelógott. De a madzag nem láccott a röpitű’.’„Jegyajándék. Gazdagabbak 12pár ruhát csináltattak a vőlegénynek vászonból. A vőlegény a menyasszonynak egy vagy két teljes öltözetet adott. Nagy selyemkeszkenyőt, színeset is, feketét is jegybe vettek a lánynak. Két vagy egy pár alsóruhát, a szegény is csináltatott a vőlegénynek. Aki nagyon szegény volt, az egy ingöt adott, még másik alsót se. ”168 A 19-20. század fordulóján szokás volt, hogy a vőlegény hímzőrámát faragott, s ezt adta a menyasszonynak eljegyzési ajándékként. Ennek a hímzőrámának a segítségével hímezte ki a lány esküvői főkötőjét. Később a szokás módosult. A leány édesapja megkeresett egy főkötőhímző asszonyt és megrendelte nála a menyasszony főkötőjét. 164 WINKLER 1975. - „Csat Istvány jelenti: 14a Febr. 5. tyúkját ellopták, és Gyanúja nem másra mint Csötöni Kortsmárosra volna, azon okból, hogy mivel Leányának 15 Február Kész fogója lévén, és azon vendégségben több tyúkok valának süve és főve feltéve, ámbár magának egy tsibe fija sem volt. Annál fogva kérdőre vonattatott ki ugyan sok vallatásaink után Csötöni Kortsmárosné ki válván, hogy eő maga nem lopot, hanem azon tyúkokat Sz. Rátz János szolgája Magyar István és Dani Péter szolgája Karátsony András úgy tulajdon maga fija Szél Mihály szolgája Csötönyi Dániel hozták és lopták legyen nékie. A szolgák sem tagadtak, hanem azt tévén hozzá, hogy Csötöninének ingerlése és késztetéséből lopták Sallai Andrásnak el két tyúkját, maga pedig Fija Csötöni Dániel Csat Istványét 5töt mely az nevezet kézfogó alkalmakor kelt légyen el.” - Decs tanácsülési jegyzőkönyvek 1830. február 19. - Wosinsky Mór Megyei Múzeum Ethnographiai Adattára Lszn. 165 WINKLER 1975 166 WINKLER 1975. 167 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 162. 168 FÉL 1951. 359
