Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században 1. SZABADIDŐ A szabadidő nem jelent mást, mint a társadalmilag kötött időn (pl. munkavégzés) és a testi szükségletek kielégítésén túl fennmaradó szabad felhasználású időt. Szociológiai megközelítésben többféle társadalmi időt különíthetünk el (munka, iskola, vallási kötelezettségek stb.), de közülük csak egyetlen idősávot nevezünk szabadnak, azt, amelyik a különféle kötelezettségeken kívül megmarad, rendelkezésre áll. A szabadidő mindazon foglalatosságok összessége, amelyekben az egyén önként vesz részt, akár azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzék, vagy társadalmi kapcsolatait ápolja, esetleg tovább képezze magát. A nem munkával töltött idő felhasználási formáinak - szórakozás, játék, ünneplés, utazás - jelentősége az ember életében vitathatatlan. A munkában elfáradt testnek és léleknek, az izomzatnak és az idegrendszernek egyaránt szüksége van pihenésre, felüdülésre. Azonban azok az egyéni és közösségi tevékenységek, melyek a nem munkával töltött idő alatt zajlanak, egyben olyan társadalmi és kulturális folyamatok színterei is lehetnek, mint a nevelés, a nevelődés, illetve a különböző azonosságtudat formák építése, illetve megerősítése. A szabadidő minden korban fontos szerepet játszott az emberek életében, és ez nem volt másként korszakunkban sem. Ha a parasztság szabadidejéről akarunk beszélni, elsőként azt kell tisztázni, mit is jelent ez a fogalom. A továbbiakban szabadidőnek azt az időt tekintjük, amelyet a ember nem a munka- vagy szolgálati helyén töltött, vagyis amikor nem azért tevékenykedett, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse, hanem amikor - akár aktívan, akár passzívan - a megélhetés biztosításától eltérő, más tevékenységeknek hódolhatott. Mivel a falusi emberek túlnyomó többsége részben vagy egészében mezőgazdasági munkából élt, ezért a munkavégzés rendjét, a munkaidő mennyiségét és beosztását alapvetően meghatározta a természet. A mezőgazdasági év két nagy ciklusa pedig magától értetődően hatással volt a szabadidő föl- használására és a különböző szabadidős formák megjelenésére is. Télen, amikor kevesebb a folyamatos mezőgazdasági munka, a szabadidő mennyisége nagyobb, a szabadidős tevékenységek pedig gyakoribbak, mint nyáron. Télen a szabadidő funkciói közül inkább a szórakozás és az önművelés a jelentősebb, nyáron pedig a pihenés. A szabadidős formák közül a téli időszakra jellemzőbbek a több időt vagy a rendszerességet igénylők, gyakoribb a társasélet, a közös munkák végzése, valamint az ünnepek és a népszokások is. A szabadidő tartalma ezért télen változatosabb, időtartama hosszabb, mint nyáron. Nyáron az emberek inkább otthon töltik el szabadidejüket - ami összefügg a munkacsúcsok kényszerítő erejével -, míg télen az intézményes keretek is fölbukkannak. Télen a szabadidős tevékenységekben többen vehetnek részt: rokonok, barátok, idegenek, nyárra a család, a szőkébb rokonság együttes részvétele jellemzőbb. A férfiaknak általában több szabadidejük volt, és gyakrabban is éltek vele, valamint náluk a szórakozás jelentősebb teret kapott, mint a nőknél. A nők szabadidő felhasználásának lehetőségeit erősen korlátozta a háztartási munkák mennyisége, a gyermeknevelés és a még meglévő erkölcsi nor305
