Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
mák rendszere. A férfiak szórakozási lehetőségeinek intézményrendszere kiépültebb falun (kocsma, teke, egyletek, kártyázás), ezért a szabadidős formák túlnyomó része valamilyen intézményhez kötődött. A nők hasonló tevékenységeire inkább az otthoni, ház körüli megoldások voltak a jellemzőek. A közös munkavégzés formái mindkét nemnél megtalálhatóak, de az egyes munkatípusok és a munkamegosztás egyértelműen elkülönítette a férfiak, illetve a nők közös munkáit. A szabadidő tartalma a férfiaknál nagyobb változatosságot mutatott, a szabadidős formák résztvevőiről pedig az mondható el, hogy mindkét esetben meghatározó volt a hasonló neműek kizárólagos jelenléte, illetve a nőkhöz kapcsolódhattak még a gyermekek is, míg a férfiakhoz nem.1 A szabadidő mennyisége függött a kortól, a foglalkozástól és a társadalmi helyzettől is. A gyermekeknek egyértelműen sok volt a szabadidejük és általában az időseknek is, hiszen rájuk kevesebb kényszerítettség hárult, mint az aktív felnőttekre. A fiatalok és az egyedülállók több szabadidejét az magyarázza, hogy életkorukból és családi állapotukból fakadóan erős volt az igényük a szórakozásra, a párválasztás lehetőségeit intenzíven keresték. A szabadidő mennyisége és a rá vonatkozó igény ösz- szefüggéseit jól példázza, hogy az iskolázottabb, szellemi foglalkozású embereknek több idejük volt a szórakozásra és az önművelésre, míg a földműveseknek alig. A szabadidő funkciói közül a pihenés mindegyik rétegnél és korosztálynál értelemszerűen jelen volt. A szórakozás legjellemzőbb a gyermekek, a fiatalok és az egyedülállóak körében. A falusi élet nagy része nem a házban zajlott: a kertben, az udvaron, az utcán, vagyis az egyéni cselekvéseknek nagy a nyilvánossága. Ez a nyilvánosság jellemző a szabadidős tevékenységek helyszíneire is. A résztvevők köre szabályozott, bár ez jobban a szabadidős alkalmaktól és a formáktól függött. Tipikusnak mondható a nemek elkülönülése, gyermekkorban a korcsoportok zártsága, később a társadalmi helyzet szabályozó szerepe, illetve a foglalkozási csoportok elkülönülése. A szabadidő legjellegzetesebb vonása falun, hogy idényjellegű. A szabadidő mennyiségében fennálló különbség a nyári és téli évszak között tükröződött a szabadidő szerkezetében, tartalmában és funkciójában is. Sokkal sivárabb, szegényesebb volt a tavasztól őszig fellépő szabadidő tevékenységek csoportja, mint télen. Nemcsak a tevékenységek száma volt kisebb, hanem a rendszeresség, gyakoriság sem jellemző. A nagy mezőgazdasági munkák idején hétköznap minimális volt a szabadidő mennyisége és felhasználása monoton. Az előforduló formák: az étkezésre szánt idő, a szükséges ügyek elintézése a faluban, passzív pihenés. Ha mezőgazdasági munkák között szabadabb időszak adódott, akkor a háztartásban összegyűlt munkákat kellett elvégezni. Szintén ebben az időszakban került sor a különböző javításokra. A felhasználásra kerülő szabadidő-formák alacsony száma, a tartalom szegényessége a munka jellegének és mennyiségének következménye. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az olyan megerőltető munkatempó mellett, mint amilyen falun általános volt, különösen a gazdasági munkák szezonjában, az emberek a szórakozással és az önműveléssel szemben a szabadidő pihenési funkcióját részesítették előnyben. A szabadidő felhasználásának módja télen arról tanúskodik, hogy az emberekben élt az igény, s ha lehetőség nyílt rá, fel is használták az alkalmat, hogy szabadidejüket minél sokrétűbben töltsék el. A téli időszakban a szabadidő mennyisége sokkal kedvezőbben alakult, mint tavasztól őszig, amit le lehet mérni a formák és a tartalom sokrétűségében, valamint az egyes tevékenységek gyakoriságában is. Télen a szabadidő felhasználásának állandó összetevői: a társasági összejövetelek; erre az időszakra estek azok a közös munkák is, amelyek a termelés és a szórakozás funkcióját kapcsolták egybe. Ezt egészíti ki a passzív pihenés. A szezonjelleg mellett - a szabadidő felhasználásának másik jellegzetes vonása volt falun -, a rendelkezésre álló szabadidő mennyiségében található óriási különbség a hétköznap és vasárnap, illetve az ünnepnap között. Vasárnap a szabadidő szórakozási funkciója került előtérbe. Ennek legáltalánosabb formája a társas összejövetel volt.2 A falusi ember szabadidejének sajátosságát azok a termelő 1 PIRÓTH 1998, 35. 2 SZABÓ 1977, 75-76. 306
