Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
Lelőhelyünkön a leletek tanúsága szerint főként marhákat, juhokat tartó Somogyvár-Vinkovci népesség gödreiben előkerült lócsontok alapján kézenfekvőnek tűnik a lovas pásztorkodás feltételezése. A lovak Kárpát-medencei megjelenését általában keleti, sztyeppéi hatásnak tartják. A lótartásban a gyorsabb, nagyobb távolságra való mozgásnál is nagyobb jelentőségű az, hogy amíg gyalog 200 juhot tud egy pásztor őrizni, addig lóhátról ennek két-két és félszeresét. Ráadásul a ló patájával télen háromszor-négyszer vastagabb hóréteget is át tud törni a legelőn, mint a juhok.15 Azonban a hazai kutatásban az utóbbi időben a kora bronzkori lótartással, lovas pásztorkodással kapcsolatban kételyek merültek fel. Makkay János már az 1990-es években felhívta a figyelmet arra, hogy az írott források szerint a 3. évezredben még szarvasmarhák vontatták a sumer négykerekű harcjármüveket is. Szerinte a nyelvészeti adatok alapján a lovaknak ekkor alig lehetett nagyobb szerepe, mint más vadászott állatoknak. Sokáig a ló háziasításának legkorábbinak tartott, a Dnyeper mellett Gyereivka falunál a kurgánművelődés korai, a radiokarbon adatok szerint Kr. e. 4. évezred második felére keltezett lelőhelyén talált lócsontok újabb vizsgálata során felmerült, hogy azok valójában vadlovakhoz tartoztak.16 Véleménye szerint így az évtizedekig túlértékelt gyereivkai leletek félrevezették azokat a kutatókat, akik a ló háziasítása és a kurgánművelődés, lényegében az indoeurópai őshaza közé egyenlőségjelet tettek. A ló háziasításának idejét az indoeurópai alapnyelv felbomlása utáni időszakra, már az őshettita, az ősgörög és főleg az indoiráni törzsek korához köti. Határozottan elutasítja D. W. Anthony azon feltételezését, hogy az újkőkorban csont-, a Kr. e. 4. évezredtől pedig réz zablákat használtak volna.17 Anthony szerint Kr. e. 3500 után a lovakat a sztyeppéről már Kazahsztántól a Kaukázuson és a Duna völgyén át egészen Közép-Németországig importálták, méghozzá olyan mértékben, hogy az ottani Bernbergnél már a lócsontok aránya a 20%-ot is meghaladta. A szembetűnő változások, a ló és az ember szoros kapcsolatára utaló jelek alapján feltételezi, hogy ekkor kezdték a lovakat lovagolni is.18 A ló és az ember közötti korai kapcsolatra utaló lófej alakú fokosok a radiokarbon adatok alapján még ennél is jóval korábbiak, a Khvalynsknál talált példány a Kr. e. 6 évezred végére datálható.19 A fenti vélemények között mind időbeli, mind a lovak szerepét illetően elég jelentős eltérés van. A lófejes jogarok újkőkori megjelenése látszólag Anthony véleményét, a lovak korai háziasítását támasztja alá. Azonban az Anthony által20 a radiokarbon adatok alapján 3700-3400 cal BC-re datált, Makkay által21 relatívkronológiai megfontolásból a Majkop kultúra egyik sírjában talált szíriai pecséthenger alapján legkorábban a Kr. e. 3. évezred közepére keltezett majkopi kurgán edényén látható ábrázolás22 mást sugall. Az edény díszítése a lovat az ábrázolásra érdemesnek - és így fontosnak - tartott vadállatok között ábrázolja. Ami mutatja, hogy ismerték, fontosnak tartották a lovat - mint vadlovat, de semmi jel nem mutat egyéb kiemelt szerepére. Nagyjából hasonló kép rajzolódik ki M. A. Levine véleménye alapján is, aki a lovak háziasításának korát főleg az orosz kutatás adatai alapján a Kr.e. 3. évezred végére keltezi, és ettől elválasztva korábbra teszi a ló lovaglásra való használatát.23 Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy nem szabad alábecsülni azt a hosszú folyamatot, ami a vadló megismerésétől a ló háziasításáig tartott, mert a ló fogságban tartása során csak hosszú idő alatt módosulhatott a genetikai állomány annyira, hogy tenyésztésre alkalmas új fajták alakuljanak ki.24 15 DANI - HORVÁTH 2012, 64. 16 MAKKAY 1998, 292-294. 17 MAKKAY 1998, 294-297. Anthony a lófogakon látható kopásnyomokat, pofacsonton megfigyelt zöld patina maradványát egyértelműen a zabla használata, a lovaglás bizonyítékának tartja. Ezt cáfolva M. A. Levine újabban kísérletekkel bizonyította, hogy feltételezett korabeli csont-, bőrzablák még hosszabb idő után sem okoznak szemmel látható eltérést a fogazaton (LEVINE 2005, 11). 18 ANTHONY 2007, 195-196, 221, 341. 19 ANTHONY 2007, 169. Fig. 9. 6. 20 ANTHONY 2007, 290. 21 MAKKAY 1998, 269. 22 MAKKAY 1998, 53. ábra. 23 LEVINE 2005, 7. Fontos megjegyezni, hogy véleményét több mint két évtizeddel korábban megjelent munkák adataira alapozta, így az újabb radiokarbon adatok alapján valószínűleg valamivel korábbi dátummal kell számolnunk, ami nagyjából megfeleltethető a mi kora bronzkorunk kezdetével. 24 LEVINE 2005,17-19. 72