Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
Legutóbb Horváth Tünde arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében korábban kora bronzkori lovaknak tartott leletek keltezése bizonytalan, mert szinte mindenütt tártak fel későbbi korokból is leleteket.25 Szerinte a lovak keleti, sztyeppéi eredete ellen szól az is, hogy egyetlen magyarországi kora bronzkori kurgán alatt sem találtak lócsontokat. így nem tartja valószínűnek, hogy a lovak sztyeppéi hatásra kerültek volna ide.26 Ő a rézkorban is megfigyelt lócsontok alapján egy Kárpát-medencében élő vad alanyt feltételez, ami még csak nem is feltétlenül háziasított jószágként, hanem inkább húsáért vadászott állatként került a telepekre.27 Megjegyzése a rézkori leletek tükrében a Kárpátmedencei vadlovak vonatkozásában nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor elég valószínűtlen, hogy a sztyeppéről a kora bronzkorban kétségtelenül területünkre érkező népcsoportok éppen gazdálkodásuk akkor már egyik legfontosabb elemét, a háziasított lovat ne hozták volna magukkal. A dombóvári lelőhely lócsontjai alapján az egyértelmű, hogy a kora bronzkorban a Somogyvár- Vinkovci lakosság ismerte a lovakat, ugyanakkor valóban semmi jel nem mutat arra, hogy ezek az állatok bármilyen megkülönböztetett figyelemben részesültek volna. A lócsontok telepen belüli előfordulása is inkább a vadászott őz (4), vaddisznó (9) előfordulásához hasonló. Azonban minden esetben háziállatok csontjaival együtt - az esetek felében a vermekben - kerültek elő, az említett vadakkal egyetlen esetben sem. Egyetlen, a DTQ237. veremben talált lófog kivételével idősebb egye- dek csontjai kerültek elő. Mindezek pedig inkább arra utalnak, hogy a ló a Somogyvár-Vinkovci kultúra dombóvári telepén háziállatnak számított, húsát is biztosan hasznosították. Ez utóbbi azonban egyáltalán nem zárja ki a pásztorkodásban is betölthető szerepét. (Amit csak a történeti, kulturális háttér egészébe ágyazva érdemes vizsgálni, ezért erre a kérdésre majd a többi leletanyagtípus, jelenség áttekintése után még visszautalunk.) A fentiek szempontjából sem mellékes, hogy a ló elsősorban nem húshasznú állat volt, mint a csontleletek alapján is bizonyíthatóan a szarvasmarha, juh, kecske és a sertés. Az utóbbiak szaporábbak is, mint a hosszabb vemhességi idejű, általában csak egyet ellő ló. A lovak közül valószínűleg csak végső esetben, a legyengült, idősebb vagy sérült példányokat vágták le, ezeket elsősorban a fő hasznosítási módjuknak megfelelően inkább a helyváltoztatásra használták. Erre mutat az is, hogy a lócsontok közül a dombóvári telepen a DTQ237. veremben talált egyetlen lófog kivételével a többi mind felnőtt, idősebb állatból származik. (Az időközben elvégzett 14C-vizsgálatok sajnos nem minden esetben erősítették meg a lócsontok kora bronzkori keltezését.) Kora bronzkori gödrök kerámia-csont jelzőszámai 38,00 ■■■Objektum jelzőszáma ■.■"-■■Átlag 12. ábra. Dombóvár-Tesco lelőhelyen a Somogyvár-Vinkovci kultúra településén megfigyelt objektumok kerámia- és csontleleteinek aránya alapján mért jelzőszámok 25 DANI - HORVÁTH 2012, 65. 26 DANI - HORVÁTH 2012, 65. 27 DANI - HORVÁTH 2012, 65. 73
