Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
Ugyanakkor arra is van példa, hogy viszonylag magasnak mondható a betöltésben talált töredékek száma, és az összetétel is meglehetősen vegyes (DTQ212). Az állatcsontok között főként háziállatok, marha, juh, kecske, sertés koponyarészek és hosszúcsontok voltak, olykor égett és rágott állapotban is (DTQ205, 210. objektumok) (5. táblázat). Ez utóbbi jól jelzi, hogy ezeket a vermeket utólag többé-kevésbé másodlagosan szemetesgödörnek használták. Ezt erősíti az is, hogy a DTQ212. be- ásásban az égett, paticsos betöltés ellenére sem volt a csontokon égésnyom, viszont két rágott szarvasmarha ujjperc volt benne, továbbá az egyéb leletek száma is igen magas és vegyes összetételű volt. A másodlagos felhasználás módjára utaló, a hasonló típusú vermektől való eltérést a települési átlagot messze meghaladó 5,26-os jelzőszám is jól mutatja. Ez az érték még a DTQ429. szemetesgödör 4,06-os jelzőszámánál is nagyobb. Kora bronzkori vermek kerámia-csont jelzőszámai a települési átlaghoz és DTQ429 szemétgödörhöz viszonyítva 5,26 186. obj 205. obj 210. obj 212. obj 330. obj ■■■ Objektum jelzőszáma Település jelzőszáma 11. ábra. Dombóvár-Tesco lelőhelyen a kora bronzkori vermek kerámia- és csontleleteinek arányát tükröző jelzőszámok a települési átlaghoz és a DTQ 429. gödörrendszerhez viszonyítva A vermek kétharmadában megfigyeltük, hogy a betöltés alsó és felső része két, elkülönülő réteg volt. Többnyire az alsó, világosbarna, humuszos betöltésben feküdtek a nagyobb állatcsontok (DTQ186, 205, 201, 330) (18. ábra), a gyakran összetartozó kerámiatöredékek (DTQ186, 330) pedig inkább mintegy egy-két arasznyival magasabbról kerültek elő. A felső réteg esetenként már hamuval (DTQ237), paticsszemcsékkel (DTQ205) is keveredett. Az alsó, tisztább, humuszos réteg alapján felmerül, hogy az esetleg eredetileg a vermek fedéséhez használt, beomlott földre utalhat. A vermek eredeti funkciója a közvetlenül az aljukon megfigyelhető állatcsontok, valamint a nagyobb fazékdarabok, az amforáknak az átlagot meghaladó mennyisége és talán még a változó méret alapján is az élelmiszer tárolása, raktározása lehetett. A betöltések anyagában megfigyelhető állatfajok közül a kutya- (DTQ186, 212, 237) és a lócsontok (DTQ186, 210, 237) külön is figyelmet érdemelnek, mert a 6, illetve 11 esetszámból a vermek felében előfordulnak, s mint látható, két esetben együttesen is (2. táblázat). Ilyen magas arány alapján felmerülhetne akár a vermek ólként történő használata is, azonban ez kis méretük mellett bolygatatlan, egyenes aljuk, oldaluk alapján kizárható. így viszont, hogy a lócsontok fele veremből került elő, a megfigyelés a lovak hasznosítását illetően mindenképpen elgondolkodtató - ami az adatok alapján úgy tűnik, a kutyákat is érinti. A ló- és kutyacsontok a vermek környezetében ugyan valamelyest sűrűsödnek, de egyébként semmi nem utal bármiféle velük kapcsolatos megkülönböztetett bánásmódra, gyakorlatilag a többi, tenyésztett állat csontjaival keverten, azokhoz hasonló részletekben, de jóval kisebb arányban kerülnek elő. 71
