Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
V. Kápolnás Mária: Ármentesítés után II.
vinni Bátára - s esetleg időnkét elönteni azt - vagy megosztani a vizet, lemélyíteni a főcsatornát, újabb szivattyútelepet építeni. A csatorna lemélyítésének is voltak műszaki korlátái, hiszen bizonyos szint alatt homok volt, alkalmatlan csatornafenéknek. A homokon keresztül a víz visszaszivárog a szántókra, ezen túl a túl a mély csatornák fenntartása is költséges. Az új szivattyútelep építését az is indokolta, hogy a belvízcsatornák esése nem volt elég nagy, számítások szerint a decsi Horgas-hídtól a főcsatornát le kellett volna mélyíteni annyira, hogy a 13 cm esést elérje kilométerenként. Ezzel a bátai szivattyútelepnél a 0 alá kerül a szint, amivel megnövekszik a folyóvíz sebessége és lényegesen több vizet tud leengedni gravitációsan. Ehhez azonban még a pilisi határban levő Isztrenka csatornát és a decsi lankatói csatornát is mélyíteni kellene, a Dárfoki csatornát pedig egy méterrel kiszélesíteni, a bátai telep szélső szivattyúcső szívócsövét egy méterrel lejjebb engedni. Tóth Károly főmérnök szerint a fakadó vizeket levezetni nem lehet, azokat szorítógátak emelésével lehet visszatartani, de még a szorítógát sem elég az ingoványos területen. Az első elképzelések szerint az új telep építése olyan horribilis költséget jelentett volna, amit az adott körülmények között a társulat és az érdekelt földbirtokosok nem tudtak/akartak vállalni. A társulat pénztárába a megállapított hozzájárulások egyébként is nehezen folytak be, különösen a szekszárdi és bátai gazdák hanyagolták el a fizetést.16 Bár a belvízszabályozó társulatok önálló gazdálkodó szervezetek voltak saját szabályzatokkal, választott tisztségviselőkkel, szakképzett tisztviselőkkel, szigorú állami ellenőrzés alatt álltak. Bevételeik legnagyobb részét az érdekelt birtokosokra kivetett hozzájárulás jelentette. Másik részét a töltéseken termett fű eladása, hiszen rendes rétgazdálkodást folytattak, sekélyen, késes boronával lazították a földet, fűmaggal vetették be a töltésoldalt. Harmadik, tekintélyes bevételt a mentesített földek utáni állami adó-visszatérítés jelentette, ezért fokozottan ellenőrizték annak ésszerű felhasználását.17 Az állami felügyelet miatt az ügymenet hónapokat, féléveket vett igénybe, ami nehézkessé tette a tervek megvalósítását. A tervezés folyamata több lépcsős volt: a felmerült földtulajdonosi kérések, saját észrevételek alapján a társulati mérnök javaslatot tett a műszaki megoldásra annak pénzügyi von- zataival együtt, vagy több variációt terjesztett fel a társulat választmányának. Ők adtak megbízást a tervek kidolgozására, árajánlatok beszerzésére, részletes költségtervek elkészítésére. Ha azt is elfogadta a választmány és a közgyűlés, akkor felterjesztették a minisztériumnak jóváhagyásra, ahol nemcsak a tervet - amit a megfelelő hatóságok vizsgáltak meg-, hanem a költségeket is jóvá kellett hagyni, hitelfelvételhez is állami engedélyre volt szükség. Az első elképzelések után a belvízszabályozás továbbfejlesztésére három elképzelést dolgoztak ki. Először a csatornahálózat mélyítését tervezték, de az 1914. évi március 27-28-i zápor bebizonyította, hogy a bátai szivattyútelep egyedül nem képes a nagy belvizet levezetni: vagy meg kell nagyobbítani, vagy még egyet építeni. Ezért új tervet dolgoztak ki, hogy a decsi Kis-Duna medencében összegyűlő vizeket a decsi zsilip helyén építendő szivattyútelepen keresztül vezessék le a kimélyített csatornákon. Ezt a tervet azonban az Országos Vízépítési Igazgatóság szakértői bizottsága nem hagyta jóvá. Megállapították ugyanis, hogy a bátai szivattyútelep teher-mentesítésére nem elegendő a Kis-Duna medencéjének elkülönítése, hanem Decsre kell még vezetni Szekszárd, Őcsény, Decs összes hegyi- és sík vidéki csapadékvizét, hogy a hátaira csak az alsó községek és a Lajvér patak maradjon. Ezért Decsen nem 1500, hanem 4000 liter/sec teljesítményű, Diesel motorral működő szivattyútelepet kell létesíteni, majdnem akkorát, mint a bátai. E terv kivitelezése 600 ezer koronába került volna, ami a csatornarendszer mélyítését és a szivattyútelep megépítését is magába foglalta.18 A tervet el is fogadta a közgyűlés, a költségek felét megszavazták 1916-ra azzal, hogy év végére lehetőleg készüljön is el az új decsi telep. Elkezdték az építőanyagok beszerzését, lebontották a régi zsilipet, anyagainak felhasználásával felépítették a munkásoknak a telepet. A műszaki előtanulmányok, felmérések, tervek már korábban elkészültek, 16 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Választmányi ü. jkv. 1914. május 27. 17 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1918-ról 18 MNL TML IX/565. SZBÁT i. Évi jelentés 1915-ről 382
