Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Ekkor járták a seprűtáncot, mely szintén az ugrósból alakult ki, amelyben női partner helyett seprűvel járta egy-egy ügyesebb férfi táncos. Nevettető célzatú, a lakodalmas népet szórakoztatták vele. Hasonló a karszéktánc és a fedőtánc is, mely játékos társastánc. Sárpilisen a gazdaasszonyok kezdték, vagy éjfél után az egész násznép szórakozott vele. Lányok, legények, asszonyok, emberek páratlan számban nagy körben álltak. Karjukat (hajlított könyökkel) kézfogással vállig emelték. Egy középen fedővel a kezében táncolt, majd a fedőt váratlanul a földhöz csapta. Erre mindenki igyekezett párt fogni, és párosán forogni kezdtek. Akinek nem jutott pár, az felvette a földről a fedőt és a játék kezdődött elölről. Zeneszünet idején járták a körtáncot. Ilyenkor a koszorúslányok körben összefogództak és körbementek (a belépőst, a lépőst járták) majd fáridáztak, azaz futóst táncoltak, csak énekszóra járták. A lakodalmak a meghívott vendégek számára kötetlen szórakozást jelentettek, a vendéglátóknak pedig lehetőséget biztosítottak gazdaságuk fitogtatására. A vendégséget egyfajta versengésnek tekintették: minél több étel felszolgálásával, a meghívottak számával, a lakodalom hosszával igyekeztek túltenni ismerőseiken. Egy-egy lakodalom nemegyszer napokig is eltartott, a résztvevők nemcsak evéssel és ivással, hanem énekléssel és tánccal, hangoskodással és mindenféle rendbontással szórakoztak. Az utcák éjszakai nyugalmát hangos vonulással, dobbal, zeneszóval verték fel. A lakodalmas vendégek gyakran a településen egyébként tiltott lőfegyvert is használtak, amelyre égő gyertyákat helyeztek. Efféle rendbontást bárki elkövethetett, rangtól, vagyoni helyzettől függetlenül. 5.3.5. Családi élet A falusi társadalom alapja a család volt. A férfiak többsége nős volt, a nők pedig általában férjezettek. A családi életre, a polgárok erkölcsére, de a mindennapi viselkedésre is nagy befolyást gyakorolt az egyház. Az előírások szerint a gyermekeket mindig ünnepélyes külsőségek között kellett megkeresztelni, a gyülekezet jelenlétében. A keresztelőre a vasárnap volt a legjobb, amikor az egész jelenlévő sokaság tanúja volt, hogy a gyermeket felvették a gyülekezetbe, sőt annak is, hogy a családtagok, keresztszülők mit ígértek a keresztelés alkalmával. A legtöbb tilalom és rendelet úgy tűnik, a jegyesekre és a házasságkötésre vonatkozott. A jegyeseknek a házasságkötés előtt több feltételt kellett teljesíteni: tizennégy nappal az esküvő előtt, és az azt megelőző három vasárnapon ki kellett hirdetni a házasságot, hogy az esetleges akadályokat és az addig nem ismert hiányosságokat be lehessen jelenteni. A rokonság negyedik fokáig tilos volt házasságot kötni. A házasságot csak szabad akaratból lehetett megkötni, a lányoknál megkövetelték, hogy legalább 15 évesek legyenek. A házasság előtti nemi élet nemcsak tilos volt, de büntették is. A jegyespár csak a szülők beleegyezésével köthetett házasságot a szülők viszont nem kényszeríthették gyermekeiket, de nem is akadályozhatták őket elhatározásukban, ha erre nem volt komoly okuk. A lakosság mindennapi életét a különféle ünnepek, keresztelők, lakodalmak, vásárok és kocsmalátogatások tették változatossá. Ilyen alkalmakkor persze kínos események is előfordultak, amelyeket a községi tanácsnak kellett megoldani: veszekedések a vásárokon, verekedések áldomásivásnál, vagy éppen kártyaveszteség után. 5.3.6. Névnapi köszöntés A világ egy részén a születésnap mellett a névnap megünneplése is szokás volt. Ekkor az adott naptári naphoz tartozó keresztnevet viselő személyt a családja, barátai megünneplik. A névnapok egy része a szentek ünnepnapján alapul. A névnap, mint a minden más jeles nap alkalom az ünneplésre. Egyes nevekhez verses gyűjtemények és névnapi köszöntők, rigmusok továbbá tréfás szólások, kifejezések kapcsolódnak. Magyarországon általános szokás volt megünnepelni a névnapot, azonban az kevésbé volt személyes, mint a születésnap, ugyanis szélesebb körben köszönték fel az embert, és csekélyebb külsőségekkel. A névnapok közül csak a gazdáé számított, az asszonyokét csak egy rövid bekukkantás jó kívánatéval szokták az egészen közeli rokonoknál és barátoknál elintézni. A gazda-névnapok közül is in363
