Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
kább csak az ősziek és téliek estek meg nagyobb zajjal, a munkaidőbeliek közül csak a félünnepes Sándor, József, Mihály napokat szokták lakomásabban megülni. Fél ünnepeknek mondták őket, mert mindannyian népi jeles napok és ezek a nevek azok, amelyeket a nép jobban kedvelt, s így afféle sor- jázós névnapokká válhattak. Az őszi és téli névnapok bátran elnyúlhattak, nem akadályozta őket a munka, bőven volt még bor, kifejlődött a liba és még friss a disznóság is. És ezek közül is főleg az ünnepekre esők zajosabbak: Márton, András, István, János, Pál, Péter. Meghívás nincs, mert a névnapozás megtisztelés, nem erőszakolható. „Ha jösztök, lesztek”, mondta a közmondás, de azért mindenütt felkészültek a rokonok, komák, az utca-, pince- és földbeli szomszédok, még a más falubeli jó barátok látogatására is. Evés-ivás, danolás, köszöntőzés és tánc volt a lefolyásuk, meg a másnapi kárlátó, hogy a maradékot egy pohár pálinkával leöblítsék. Egészen külön szertartásai fejlődtek ki a karácsonyi protestáns István és János napoknak. Az ünnep az Istvánok és Jánosok sokasága miatt olyan zajosakká lett, hogy már a 18. század prédikátorai is kikeltek napokra elhúzódó ivászatai, lak- mározásai, duhajkodásai és lövöldözései ellen.181 182 A Sárközben talán a legkedveltebb ünnepnapok voltak a névnapok. István-, János-napján szinte mindenkijárt köszönteni, Bátán Mihály-napján pl. egyáltalán nem dolgoztak. A gyermekek bandában jártak, hagyományos rigmust mondottak, és pénzt, kisebb ajándékot kaptak érte; a felnőttek egyenként vagy párban látogatták barátaikat (többnyire tréfás), szöveget mondtak, és bort kaptak viszonzásul. A leggyakoribb keresztnevek közé tartozott magyar nyelvterületen az István. Köszöntése igen elterjedt. A következő köszöntőt a Sárközben gyűjtötték: Elballagtam a fagyon, azt Hallottam, István napja vagyon, Adják elő, amijük vagyon, Mert megérdömlöm nagyon, Nyissa ketökföl a ládát, Adjon ketök egy pár krajcárt, Egy pár krajcárt a markomba, Egy szál kolbászt a nyakamba.162 * * * Elkopogtam a fagyon, Azt hallottam István napja vagyon, Adják elő, amijük csak vagyon, Mert megérdemlem nagyon: Egy szál kohászt a nyakamba, Egy forintot a markomba! X * * Eljöttünk hát István-napra. Üssük a nagy hordót csapra. Ráérünk hátpityizálni, Nem kell kaszálni, kapálni. Nézzük a hordókat sorra, Melyik szolgál legjobb borra! Éljen István és haladjon, Sok ilyen jókra virradjon!... A János név gyakorisága és a lcarácsonyi ünnepkörben való helye miatt is kedvelt névünnep. Az Ist181 SZENDREY 1938/a, 130-131. 182 KATONA 1962,164. 364
