Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
ünnepi kellékeit a komaasszony hozta ajándékba. A keresztanya és a bábaasszony ment a gyermekkel a templomba. Ha több komapár volt, vagy azok is kísérték őket, vagy a templomban találkoztak. Változó volt egyébként, hogy a rokonok közül ki vett részt a szertartáson. Protestánsoknál a kereszteléshez szükséges tiszta vizet a háztól a bába vitte kancsóban, üvegben. A gyermeket a szertartás alatt mindig az első komaasszony tartotta. A papot a keresztszülők fizették ki. A keresztelő szokásrendszerének közéleti vonatkozásai alig jelennek meg a néprajzi leírásokban. Az esemény azonban minden esetben a templomban, istentiszteleten történt, tehát a közösség előtt. A gyermeket a komák vitték keresztelni, hazatéréskor megkérdezték tőlük:- Mit vittetek?- Egy kis pogánykát.- Mit hoztatok?- Egy kis báránykát. Az apa ilyenkor csókkal fogadta be a gyermeket, a bába viszont az ágy alá dugta, és a legközelebb állónak illett onnan gyorsan kivennie. A keresztelő napján egyszerű vendégség volt: hideg ételeket (tojásos perec, kalács, decsi szagos bor) tálaltak fel. Ezt követően a komaasszonyok naponta felváltva hordták a poszitot vagy paszitát: díszes komatálba téve az ételt (leves, sült, tésztafélék) külön komakendővel (szőttes abrosz, kendő) kötötték le. Kínálás előtt megkóstolták, hogy a gyermekágyas jobb étvággyal fogyassza. A csöröglő volt az igazi örömünnep, amelyet aratás, szüret, disznótor idején tartottak, néha csak egy-két évvel a születés után. Eredetileg csak az elsőszülött fiú, később a leány kedvéért is megrendezték. Valósággal kisebb fajta lakodalom volt: már szombaton megkezdődött a készítő (sütés-főzés) és vasárnapra harminc-negyven vendéget is összetoborzott a bába, aki itt a vőfély szerepét töltötte be. A vendégek csöröglét (forgácsfánkot, innen a szokás neve) vittek. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után kalácsot osztottak ki közöttük, majd zeneszóra estig, hajnalig is táncoltak. A vendégeket a bába rigmusokkal szórakoztatta, s cipője koptatásáért ún. bábapénzt kapott.161 Baksay Sándor református püspök így írja le a sárközi keresztelőt a 19. század végén: „Gyöngéd ünnep sugáraiban fürdik a kisded is. Születését előzőleg már meg van állapítva a keresztszülők névsora, s az első keresztanya, ki a gyermeket keresztvízre fogja tartani, a várandóság végnapjaiban elkészíti komaasszonyának a szúnyoghálós mennyezetes ágyat, valamint a kis születendőnek is a keresztelési díszt; piros szalagos dunyhácskát,fejkötőcskét s egyéb pillangónak való ékítéseket, melyekbe felöltöztetni, a kis babát szintén az ő tiszte lesz annak idejében. Az új szülöttet helylyel-közzel aprólékos kedves babonák fogadják; a fiú-gyermek subára helyeztetik, hogy göndör haja legyen; orczáját piros almával simítják, hogy gömbölyű piros legyen az orczája. Míg a keresztelő meg nem történik, sőt még azon túl is, míg az any a föl nem kel éjjel-nappal ég a mécs a gyerekágyas házban. Érezze az anya, hogy egy pillanatig sincs magára hagyva! Komáknak, kivált első szülöttnél, a lyány kori mátkák és legény- kori pajtások egész rajafelgyűjtetik; a keresztanyák nagy, néha 12-20 főből álló seregben viszik templomba a kisdedet, kire, ha leányka, az ajándék selyemkendők egész halmaza borul, hogy a kis keresztleánynak, ha eladó lesz, sok kérője legyen. A legfelső és legnagyobb selyemkendő hosszában vagy keresztben helyezése egyszersmind azt is mutatja: fiút vagy leánykát takar-e. Önként érthető, hogy a keresztanyák a legteljesebb díszben vannak öltözködve, az illető táj viselete szerint. A név előre meg van határozva. És, noha a magyar történeti nevek mind egyre nagyobb tért foglalnak, mindamellett a mi állandóságot szerető népünk nem kereszteltet ’holmi czifra névre’. A leggyakoribbak az evangéliomi nevek. Keresztelés után haza-térőben megállapodnak a komák a konyhaajtó előtt, hol egy öreg asszony fogadja őket: ’Mit hoztak keetek?’ ’Ártatlan báránykát, nappali örömöt, éjjeli nyugodalmat’ - felelik a keresztanyák, átadva az anyának, ki megcsókolja kisdedét s az atya karjaira teszi. Onnét karról karra, csókról csókra jár, míg végre a bába kezéből újra legjobb helyére jut. 161 KATONA 1962,134-135. 357