Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Néha azonban megbánta a legény, hogy szóba állt a leánnyal, vagy éppen következménye lett a szőlőőrzésnek: Árok, árok, de mély árok, Többet utánad nem járok. Bár eddig se jártam vóna, Most fene bajom se vóna. A megesett lány sem maradt azonban pártában. Az öregasszonyok addig pártfogolták míg férjhez nem ment.94 Régen az ismerkedés ideje a tavasz és a nyár volt, a szerelem kibontakozásának időszaka pedig a szőlőőrzés: lakodalom is lett belőle újborra, tél utójára vagy zöld farsangra (húsvétra), esetleg esztendőre rá. 5.1.10. Szüret A szőlőművelés a mindennapi életben és a gazdaságban egyaránt fontos szerepet játszott hazánkban. A bor a középkortól Magyarország egyik legkelendőbb árucikke volt. Fellendítette a városi fejlődést, külön jövedelemhez juttatta a jobbágygazdaságokat és piacképes terményadót biztosított a földesurak számára. A szőlő és a bor szervesen épült bele a néptáplálkozás rendszerébe is, kisebb mértékben gyümölcsként, nagyobb mértékben italként. Alacsony alkoholtartalmú változatai a ritka kincsnek számító jó ivóvizet helyettesítették a hétköznapokban, a jó bor pedig az ünnepi alkalmak nélkülözhetetlen kelléke volt. A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társas munka, a városi szőlő monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunka. Igazi sátoros ünnep volt a szüret, melyre még az idegen földön vitézkedő emberek is hazatértek. Kihagyhatatlan esemény volt, a társadalmi élet fontos része, s nem utolsósorban az ismerkedés egyik fontos színtere. A tánc, a mulatozás mellett természetesen nem maradhatott el a borozgatás sem. Ennek aztán gyakran lett következménye kisebb-nagyobb verekedés, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan és különösebben megbotránkoztató történés. E nélkül nem is múlhatott el igazi szüreti mulatság. A szüret időpontja a 18-19. században hagyományosan meghatározott volt, valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szept. 29.) Simon Júdás (okt. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihálykor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén (Tolna megyében is) és Erdélyben Terézia (okt. 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (okt. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon Júdás (okt. 28.) napján. A kisebb szőlőkben ma is a család meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermelő vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Ezeknek formája, módja a 19. században tarka képet mutat. A szüreti felvonulásokat a századfordulón, akárcsak az aratásit, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait. Az előző századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság. A szüret, akárcsak az aratás vagy más mezőgazdasági munka fontos közösségformáló és megtartó szokás volt a paraszti társadalomban. A szüret kezdetét közhírré tették, ezután megnyíltak a hegykapuk és elindult a munka. A szedést, a szőlőfürtök levágását a lányok és az asszonyok, míg a hordást a férfiak vé94 Uo. 337
