Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
gezték. A reggeltől estig tartó szüretelés után este kezdődött a mulatság, azonban az igazi ünnepet a munka végét lezáró szüreti felvonulás és bál jelentette. Hagyományosan zajkeltéssel indult a szüret, riogatással, vagy pisztolylövésekkel. Csak ezután indult a munka. A szőlőfürtöket asszonyok, lányok, férfiak szedik, helyesebben késsel lemetszik, így nem potyognak a földre a bogyók. Puttonyban szállítják a présházhoz. A pincékhez hordott szőlőt ma már a legtöbb helyen a készen vett szőlőőrlővel darálják le. A kádon lévő darálóból a must a kádba és innen a kád alatt lévő faedénybe folyik. Kevés helyen használnak már csak taposókádat. Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával vagy szalagokkal, esetleg borosüvegekkel díszítették. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A szüreti menet érdekessége volt, hogy jellegzetes figurákat vonultattak fel. Ilyen pl. a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek pl. a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája. A régi sárközi szüret, ahogy mondani szokták - félig munka, félig ünnep volt. Baksay Sándor református püspök leírása szerint: mindenki felment a hegyre: „Félig munka, félig ünnep a szüret. Munka: mert Nagyuramnak is, holott a gömbölyű keze már rég nem érintette az eke szarvat. Nem- zetes Uramnak is, a ki csak béresei által munkálkodik, és Nagyságos Uramnak is, a kinek nevében gazdatiszt parancsol, - fel van gyűrve két karján az ingújj; doctor medicináé és juris Uraknak, sőt még a Főtisztelendőnek csókhoz szokott kezei is megmarkolják a cseberhordó rudat és űzik a szüreti sportot. Ünnep: mert a szedők háta mögött nem ispánkodik senki; annyit végeznek, amennyit akarnak: holnap is nap lesz! Délben ebéd, de nem négy fal között, hanem a hajlék előtti zöld gyepen, vagy a nagy diófa alatt; nem is ezüstre terítve: bádogkanál, vasnyelű kések járják itt. Sánta lábú asztal körül, hordókon végig nyújtott deszkaszálakra telepszik a hívott vagy magától jött, de egyformán szívesen látott vendég; juhhúsos kása, szüreti káposzta, pörkölt hús - minden kitelik a bárány-korától e czélra hizlalt ürüből és néhány hüvely egészben belefőzött édes, piros paprikából. Akinek az egészsége megkívánja, fekete kávét is kap, de itt nem porcelláncsészékben, hanem apró borospoharakban; köszönje meg ha nem evőkanalat kap hozzá,hanem a régi asztalfiókból kerül valami ősidőkbeli pak- fong, öreganyáink kávéskanala. A czigány jár hajlékról hajlékra, ahova délben érkezik, ott ragad. Naphosszat pattognak a békák, ezek az apró pokolgépek, ijesztgetve a fehércselédet; alkonyat után kigyulladnak a rakéták, a csőszök vaspuskái dörögnek, hegy és erdő verik vissza a dörgést és a dalt. Gyermekké lesz minden ember. ”95 Mikor a szüret befejeződött, megtartották a szüreti bálokat. Szüreti bált vagy mulatságot országszerte tartottak mintegy százötven éve, még ott is, ahol nem termett szőlő. Az 1900-as évek elején miniszteri rendelet szabályozta a szüreti mulatság menetét. A mesterségesen előírt szokás néhány pontja kísértetiesen hasonlít az ugyancsak rendelettel támogatott arató ünnephez: a vonuló sereg élén szüreti koszorút vittek, az uraságot verses rigmussal köszöntötték fel, ezt követően a kenyéradó gazda megvendégelte az összegyűlteket, legvégül pedig kezdődhetett a tánc. A kezdeményezés az időközben eltűnt hagyományokat kívánta újraéleszteni. Ennek fontos eleme volt a szüreti felvonulás, népviseletbe öltözött szüretelő és csőszlányokkal, -legényekkel. A kocsis, lovas felvonulás fontos része volt a bíró és bíróné díszes fogata, majd a tánctéren felállított, szőlőfürtökkel körülaggatott sátor, melyet a csőszleányok őriztek. A pajkos legények igyekeztek a szőlőt lopni, de ha a csőszleányok elkapták őket, a bíró tréfás büntetéseket rótt ki rájuk. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az 95 BAKSAY 1917/a 81., idézi KATONA 1962, 158. 338
