Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
szalagfül van.91 Egy korainak számító, 16. századra datált egri példány - ugyanúgy mint a fenti barcsi és újpalánki lábasok - peremből indított, a fazékfülekhez hasonló, egy darab függőlegesen ívelt füllel készült.92 A dél-alföldi leletek között kizárólagosan, míg az egri vár fentinél későbbi (17. századi-18. század eleji) lábasainak egy részén a kör átmetszetű, de különböző profilú, sokszor végükön csücskös fogónyeleket találjuk.93 Az újpalánki vár anyagában ez a típus nincs jelen, míg a bajcsai vár 1578-1600 közé datált - igaz, számos stájer és osztrák eredetű tárggyal vegyes - kerámia anyagában ugyancsak található hengeres fogónyelű cseréplábas.94 A még távolabbi füleld várban a kúp alakú lábbal és hengeres fogóval készítettek mellett egy sajátos típus több töredéke is előkerült. Ezekre a perem alatt vízszintesen elhelyezett két szalagfül, a három hengeres, rövid láb és a fenék, valamint az edényoldal bepecsételt, illetve pontsorral és vonalkával történt díszítése a jellemző.95 Az újpalánki lábas rövid, zömök lábai, általában formája, valamint a lelőkörülmények és az említett, korábbi egri példány alapján a 17. század elejére, első felére keltezhető. Gyorskorongon készített, belsőmázas edényeink párhuzamai vagy helyi változataik a földrajzi és etnikai különbségektől függetlenül szinte minden 17. századi feltárás anyagában fellelhetők, felsorolásuktól ezért itt eltekintünk.96 Megemlítjük azonban, hogy például a három, kisméretű, gömbölyűén kihajló peremű kis fazék formáját és méretét tekintve is csaknem teljesen azonos (M.: 10,3,13 és 13,3 cm) a távoli Bajcsavárban előkerült 9,5 cm és 14 cm magasságú fazekakkal. A stájer fenntartású vár esetében pedig felmerült a konyhaedények külföldről való behozatala, de a környékbeli magyar műhelyek ellátó szerepe is.97 A korábban ismertetett asztali kerámiák ismeretében ez a két lehetőség Újpalánk esetében is fennáll, s nem csupán az említett fazekak, hanem a többi gyorskorongolt kerámiatárgy vonatkozásában is. Világos anyagú, festett kerámia A magyar használati kerámia körébe tartozó világos anyagú, vékony falú fazekakat viszonylag kevés töredék képviseli az újpalánki leletek között.98 Anyagunkból összesen hat tárgy sorolható ide, melyek közül csak egy a viszonylag teljes edény, a többi sajnos nehezen értékelhető, kisebb töredék. 1. Csaknem teljesen kiegészíthető volt az a „vászonfazék”, amely 33,4 cm-es magasságával és 27,5 cm-es szájátmérőjével - még így, alsó részének és fenéklemezének hiányában is - az újpalánki kerámiaanyag legnagyobb edényének számít, mivel eredeti magassága közel 40 cm lehetett. Anyaga finoman iszapolt, sárgás szürkére, csaknem fehérre égett. Oldalfala lemezesen hámlik, töredezett felületű. Szájpereme erőteljesen tagolt, élesen alávágott. A típusnak megfelelően szinte nincs is nyaka, a perem alatt kevéssel két, vörös földfestékkel felvitt csík fut körbe, melyek alatt az edényfal sűrű bordázattal fedett. Két, trapéz alakú szalagfüle a peremből indul és a hordó alakú testen támaszkodik. Ugyanúgy két-két hosszanti borda tagolja az aljukon ujjnyomot viselő füleket, mint azt a lábas két fülénél láttuk. Tagolt peremét a két fül közötti féltávolságban összenyomva kiöntőcsücsköt képeztek, fülének felső része, a perem, valamint az edénybelső sötétbarna mázzal fedett (22. tábla 3). 2. Egy kis méretű, kézikorongolt fazék oldalrésze a 22/a. tábla 3. számú alatti töredék, mely vékony falú, tagolatlan szájpereme kihajló. Peremének belső oldalán egy vékony sávban zöld máz van, alatta az edényfal máz nélküli (!). Felső 6 cm-es sávján vízszintes korongnyomok vannak, de az alatta lévő 91 KOVÁCS 1998,174,16. kép. 92 KOZÁK 1963, 130-131. 30. kép. 93 KOZÁK 1963, 132. 37-38, 40. kép. - Ugyanilyen fogókat és kihajló, gömbölyített peremtöredékeket ismertetett Mészáros Gyula a Szekszárd, Rákóczi utcai 18. századi fazekaskemence félkész töredékei között (MÉSZÁROS 1968, 37. XXXIX. tábla 1-8). A dél-alföldi lelőhelyek lábas típusaihoz Id. még: LA)KÓ 210, 806. 94 KOVÁCS 2002b, 64. 258. ábra. 95 KALMÁR 1959, 36-37. LXXII, LXXVII. táblákon. 96 A típusok ismertető összefoglalását legutóbb adta: LAJKÓ 2002, 310-313. 97 KOVÁCS 2002, 64-64. 98 A vörös földfestékkel díszített edényeket az itt közölteken kívül még a korsók és kanták kapcsán már közreadott, vörös anyagú és festésű (egy nagyobb és hat darab kisebb) töredékek képviselik. GAÁL 2012, 269-270, és Kát. 78. 236
