Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
zadra datált „kerek szájnyílású korsó", a vörös felületű, engobozás nélküli bögre nyújtottabb testű megfelelőjét pedig „közép európai mázas kerámia" meghatározással a belgrádi anyagban találjuk.87) A belső mázas főzőfazekak vízszintesen bordázott változatai mellett néhány olyan töredékünk is van, melyeknek kevésbé plasztikus, sűrű bordázatát - felül egy sima felületet meghagyva - ferdén lefelé karcolták az edényfalba. Az egyik ilyen töredék egy élesen alávágott peremű, füles főzőfazék (21/a. tábla 2), a másik egy csőszerűén visszagömbölyített peremű, szilke formájú füles főzőfazék felső töredéke (21/a tábla 3). Peremkialakítása és mérete alapján ez utóbbihoz hasonló edény része lehet a 22/a tábla 1. számú perem- és nyaktöredék is, melynek nyakán egy éles borda fut körbe. Mindhárom edény belül sárgásbarna vagy barna mázzal mázazott. A negyedik, ferdén csíkozott töredékünk egy belül zöld mázas fenék- és oldaltöredék. Ezen látszik, hogy a ferde csíkozás a vízszintesen bordázott fazekak többségéhez hasonlóan nem ér le a fenéklemezig. Akárcsak fölül, egy sávot az alsó részen itt is simára hagytak (21/a. tábla 4). Végül a belsőmázas edények között említünk még egy apró (9 cm magas), füllel ellentétes oldalának koromfoltos felülete alapján leginkább fazéknak látszó edényt. Belseje, szájpereme és - a füles fazekaknál tapasztalt módon - peremből indított szalagfülének felső része is sárgás-zöld mázzal fedett. Némi bizonytalanságra az edény igen kis mérete és azzal némi ellentmondásban, éjjeli edényre hasonlító formája ad okot (24. tábla 3). A füleld várból közölt, nagyon hasonló, egyfülű edények az újpalánkinál kissé nyújtottabbak, de sajnos se méretük, se funkciójuk nem ismert. Egy velük együtt közölt, ismert méretű, mindössze 6 cm magas háromlábú aprócska lábas fényképéhez viszonyítva az a három is „a cserépanyag több ilyen kisméretű” edénykéjéhez tartozhat, melyek Kalmár szerint „mind gyermekjátékok voltak”. Ez esetünkben sem zárható ki.88 Lábasedény A szabadkéményes falusi konyhák tűzhelyeinek nyílttüzű részén még a 20. század elején is szívesen használt cserép-, később öntöttvas lábasok, serpenyők hódoltságkori előzményei voltak az esetenként serpenyőnek is nevezett háromlábú cseréplábasok. Ha kellett, lefedve kemencébe is behelyezhették őket, de lábaik éppen arra szolgáltak, hogy szabad tűzön, fedő alatti főzésre, sütésre használják kisebb-nagyobb változataikat. Ilyen, agyagból készített, gyorskorongon formált cseréplábasok vagy töredékeik számos törökkori lelőhelyen előkerülnek, de gyakoriságuk és a leletanyaghoz viszonyított számarányuk erősen változó.89 Újpalánkon például csak kevés idetartozó lelet, mindössze egy szép, kiegészítésre alig szoruló ép példány, valamint néhány lábtöredék került elő. A vörösessárgára égett lábas anyaga a többi, vörös anyagú mázas edényével azonos, jól iszapolt. Kifelé ívelten elvékonyodó, ferdén vágott szájpereme belül széles fedőhoronnyal, szalagfülének középvonala pedig hosszanti irányban tagolt. Szájpereme, belseje és fülének felső része zöldmázas. A perem alatt négy, egymással párhuzamosan bekarcolt vonal fut körbe. A hegyes kúp alakú, hajlított lábak belső oldala sikolt, a fenéklemez széle nem éles, hanem ívelt, az edényfenék homorú (22. tábla 2). A háromlábú cseréplábasokra jellemző, hogy külső felületük máz nélküli, míg peremük és belsejük legtöbbször mázas, olyankor zöld vagy barna mázzal borított.90 A peremek kialakítása változó és a fogójuk sem egyforma. Barcson a várárok 17. század végéről, 18. század elejéről származó leletei között két, mienkhez hasonló - de egyenes aljú, gömbölyített peremű -, háromlábú lábas is van, melyeken az újpalánkihoz hasonlóan egy-egy, függőleges helyzetű 87 BIKIC 2003, 68. Tip IV/8. és 111. SÍ. 9. 88 KALMÁR 1959, 37. LXXII. tábla 13-14. és 22-23. képek. - Az éjjeliedényként meghatározott három 17. századi budai cserépedény nem csak méretét tekintve, de formailag is eltérő ezektől. Mindegyik függőleges vagy ferdén összeszűkülő oldalú, lapos fenekű és két füllel készült (HOLL 2005, 29. Abb. XLVIII. 8, 30. Abb. 36. 2, valamint 34. Abb. 43. 2). 89 A füzéri várban például egyetlen edényláb került elő, míg a szegedi vártemplom területén 41 db lábas töredéket tártak fel (HANCZ 2006, 42. 35. jegyzet). 90 HANCZ 2006,42-43. 10. kép. 235
