Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
A sok tekintetben ugyanakkor meglévő hasonlóságok mégis azt valószínűsítik, hogy ez az eltérés - elsősorban utóbbit tekintve - inkább csak statisztikai, ami a feltárási lehetőségek különbözőségéből adódik. Ugyanis míg Újpalánkon a török palánk teljes területe feltárásra kerülhetett, annak minden leletével együtt, addig pl. Bátaszéken csupán az egykori apátság területének kis részén folyhatott kutatás.25 A fülek kapcsán elmondható, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve megformálásuk - ugyanúgy mint azt az egyébként gyorskorongon készített kiöntőcsöves, redukált égetésű korsók kiöntőcsöveinél és összekötő vízszintes támaszaiknál is láthattuk - nagyságrendekkel gyengébb, mint azt az edény megformálását látva gondolnánk. Sokszor egyenetlen felszínüek, kézzel durván össze- nyomkodottak, kivitelezésük igénytelen.26 A fazekakon kívül három további edény és egy szájtöredék tartozik még az újpalánki kézikorongolt kerámiák körébe. Ezek egyike egy, - az edények magassága kapcsán korábban már említett, - apró, mindössze 6 cm magasságú pohár. Ezt fenékbélyege alapján korongot használva készítették, de defor- máltsága, aránytalan és durva felületű edényteste inkább arra utal, hogy csak ráhelyezték a korongra, de megformázása annak forgatása nélkül, kézzel történt. Párhuzamát nem ismerjük (5. tábla 1). Két további edényünk csak formáját tekintve hasonlít némiképpen egymásra. Mindkettő magas, középmagasságban hasasodó, szűk szájú, leginkább köcsög formájúnak nevezhető tárolóedény (1E tábla 9-10). Funkciójuk azonos, vagy hasonló lehet, ám anyaguk és díszítettségük különböző. All. tábla 9. számú edény anyaga kőzúzalékkal soványított, szürkére égett, érdes felületű, leginkább a később tárgyalandó kézikorongolt sütőharangokéval egyező, míg a másik a homokkal soványított, simított felületű, szebben megmunkált edények említett körébe tartozik. Az edénytest ugyan mindkettőnél középen a legszélesebb, de ennek alsó és felső fele is homorúan szélesedik a középvonalig, míg másik edényünk hordó alakú. Mindkettőhöz tartozott fedő is, de míg az elsőnél a fedő kívülről csúszott rá az erre a célra kialakított kónuszos kialakítású szájrészre, addig all. tábla 10. számú edény tagolt nyaka feletti kihajló szájperembe belülről illeszkedő fedő került. Sajnos leleteink közül mindkét fedőtípus hiányzik. Felületük „átalakítása” is eltérő. A kőzúzalékkal soványított edény szájpereme alatti szögletes kiugrás külsején két, szurkált sordísz fut körbe. Az edényfal felületét vízszintes vonalak három mezőre osztják. A középső mezőt bevagdalt, fekvő X-ekkel töltötték ki, a felette és alatta lévő, bemélyített vízszintes vonallal elválasztott mezőkbe pedig 1-1 hullámvonalat karcoltak. A homokkal soványított anyagú edény felülete ezzel szemben egyszerű, díszítetlen, csupán egy hullámvonalakból álló, mélyen bekarcolt X alakú jel, illetve az azzal ellentétes oldalon egy még száradás előtt halványan, egyenes vonalakkal bekarcolt X jel található rajta. Végül megemlítjük még all. tábla 8. számú váll- és szájtöredéket, amely homokkal soványított anyaga és megmunkálásának jellemzői alapján egyértelműen all. tábla 10. számú tárolóedény körébe tartozik. Szűk szájnyílása, vastag edényfala és szélesen induló válla szintén tárolóedényre utal, amely azonban a másik kettőnél nagyobb méretben készülhetett. Hasonló edényeket a hazai délszláv vonatkozású, kézikorongolt anyagból ez ideig nem ismerünk. Talán ez utóbbi töredékünk és egy Válról közölt - egyelőre hazai párhuzam nélküli -, kétfülű tárolóedény anyaga és szájkiképzése mutat azonos jellemzőket, de a töredék kis mérete miatt ez a hasonlóság a teljes edény vonatkozásában bizonytalan.27 A fazekak felülete, díszítése Kézikorongolt fazekainkon az egészen durva, csaknem kézzel formáltnak tűnőtől, a szinte gyors- korongoltnak tetszőig a felület minden változata előfordul. Az alkalmazott technika nyoma főként a belső felületeken jelentkezik hullámos, egyenetlen felszínként, illetve függőlegesen, ferdén, vagy 25 Talán ugyanezzel magyarázható a később tárgyalandó jellegzetes kerámiafajta, a sütőharangok bátaszéki töredékeinek kis száma is, amit Pusztai Tamás említ munkájában. PUSZTAI 2002, 298. 26 GAÁL 2012, 261. 27 HATHÁZI - KOVÁCS, 1997, 210. Fig. 9/4. és Fig. 12/4. 223
