Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
vízszintesen húzódó sávok formájában. A külső edényfal általában jobban elsimított. Egyenetlenségeit főként a nyakon és a szájperemen dolgozták el sikeresebben, ennek nyoma vízszintesen körbefutó, halvány sávok formájában az edények egy részén észrevehető. Belül általában ezt csak egy hüvelykujjnyi mélységig végezték el, s alatta megmaradtak az említett egyenetlen felületet adó megmunkálási nyomok. Egy vastag falú, pohárszerű töredéken rendhagyó módon a széles simító eszköz függőlegesen felhúzott nyomai is megmaradtak (9. tábla 4). Az edények fenéklemeze általában egyenes, mindössze két esetben homorú, ami viszont domború felszínű korong használatára utal (17. sz.: 3. tábla 2; 31. sz.: 4. tábla 7). A megfigyelt esetekben a korong általában nagyobb az edény aljánál. Leválasztási nyomok nincsenek, de szemetes vagy durva korongfelszín nyomai több edényfenéken láthatóak és a bevésett fazekas jegyek, fenékbélyegek is nyomot hagytak. Előfordul azonban, hogy a pont korongméretűre alakított fenék anyaga kissé túlnyomódva a korong szélén egy peremet képez, ami mérhetővé teszi a használt eszköz átmérőjét. (Ez az anyagunkban lévő négy ilyen edénynél 9 cm és 15,5 cm között váltakozott: 45. sz.: 9 cm, 47. sz.: 9,5 cm, 48. sz.: 11,2 cm, 65. sz.: 15,5 cm). Ugyanezt láthatjuk a Fehér Géza által közölt fotókon, melyekkel két pécsi kézikorongolt korsó fenékbélyegeit mutatta be.28 Egy kiegészített edényen és három további fenéktöredéken a külön megformált és oldalán függőlegesre vágott korong alakú fenéklemezt az edény falával úgy dolgozták össze, hogy a két rész kötését körbefutó ferde rovátkolással vagy tűzdeléssel is megerősítették. Azt, hogy ez nem elsősorban díszítőelem, bizonyítja, hogy egyik töredéken a tűzdelés a fenék és oldalfal belső oldalán fut körbe (10. tábla 1-2,4a-c). Az oldalfal és a fenék „összeragasztása” a hurkatechnikát és kézikorongot használó fazekasok termékein jól felismerhető nyomokat hagyott, mint ahogyan az a Holl Imre által közölt 13. századi budai edényeken is látható. Az újpalánki edényeken ugyanennek a technikának már jobban eldolgozott változatával találkozunk.29 A cserépedényekre vonatkozó néprajzi szakterminológia a felületek átalakításának csiszolással, domborműves rátéttel, mélyítéssel és áttört díszítés alkalmazásával végzett módozatait különbözteti meg, amit - a kérdést régészeti szempontok szerint vizsgáló - Vizi Márta az újkori kerámia feldolgozását tekintve is átvételre javasol.30 A felsorolt módozatok közül fazekainkon a domborműves rátét két edénynél fordul elő, de nem önmagában, hanem mélyített díszítéssel, pontosabban körbefutó hullámvonalakkal kombinálva. Ezek egyike az iménti, 10. tábla 1. számú nagy edény, a másik pedig egy ahhoz hasonló méretű fazék felső részének két nagyobb töredéke (9. tábla 5). Mindkettőnek legszélesebb részén, a vállán fut körbe egy plasztikus abroncs, melyet a nagy edénynél a fenéklemeze kapcsán már említett ferde rovátkolással, a töredékeken pedig ujjbenyomással díszítettek. A 10. tábla 1. számú példány használati módja bizonytalan. Eredetileg főző- vagy tárolóedény lehetett, de a fenékbélyegének két oldalára fúrt lyukak már valami másodlagos funkcióra utalnak.31 Mindkét edény - és feltűnő részhasonlóságuk alapján a korábban említett, oldalt szurkált fenéklemezű töredékek is - egy lelőhelyeinken nem túl gyakori, de Újpalánkon több példánnyal is képviselt fazék- vagy inkább tárolóedény-típushoz tartozik. Hasonló méretű és ugyanezen elemek kombinációjával díszített, a leletkörnyezet alapján a 17. század elejére keltezett edény került elő Barcson és a pentelei török palánkvár területén, de megjelenésében azonos - igaz, csupán tagolt abronccsal díszített - változatát a belgrádi vár 16-17. századi kerámiaanyagában is megtaláljuk.32 Utóbbi ugyanúgy fenékbélyeges példány, mint az újpalánki egész edény és a 10. tábla 2. számú töredék. Teljesen azonos felépítésű és díszítésű edény került elő a budai Víziváros egyik török kori la28 FEHÉR I960, VI. tábla 4-5. 29 HOLL 1956,188-189.17-23. kép. 30 IGAZ - KRESZ 1965, 127; VÍZI 2010, 834. 31 A 10. tábla 1. sz. nagy fazék aljára utólag fúrt két lyuk megfelelői egy másik fazékból kitört, 11,5 cm átmérőjű fenéklemezen is előfordulnak (Ltsz.: P.92.45.1.). Lehetséges, hogy ezeket a nagyobb űrmértékű edényeket mintegy locsolókká átalakítva padozat fellocsolásához, vagy kisebb vízigényű növények, palánták öntözéséhez használták. 32 KOVÁCS 1998,162; BIKIC 2003, 38. Tip II/7. 9. kép. 224
