Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Vízi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása - A 10. ház és kályhája
kályhaalap, másrészt a kályhaalapon belül megfigyelhető, elhatárolható volt egy átégett tüzelőfelület és a szemeskályhát alkotó darabok, kályhaszemek, amelyek alapján rekonstruálni lehetett a kályhát. Jelen esetben, úgy gondolom, hogy miután a vizsgált csempeanyag kora és a bögrés kályha kora közel azonos vagy azonosnak tekinthető, talán nem megengedhetetlen, hogy feltételezzem, hogy a korabeli kályhák valószínűleg hasonló méretűek lehettek. Ez azt jelenti, hogy a bögrés kályha alapméretei alapján megvizsgálhatom, hogy egy 90x105 cm nagyságú helyen az általunk a kályha alsó részének meghatározható csempékből hogyan lehet, lehet-e kályhát méretezni. A hosszanti, 105 cm-es oldalon 5x20,5 cm széles csempét lehet elhelyezni, ami 102,5 cm. Minimális kötőanyaggal a csempék illesztésénél ez kiadja a Csalogovits József által mért távolságot. Ennek a kályhának a következő lehet a kiosztása: homloknézetek egy két oldallal a falnak illeszkedő alsó résszel és azon elhelyezkedő toronnyal (70-72. kép; 5. tábla). Homloknézet 1. sor: sarokelem keskeny része (L.P.4.I.), 4 db alsó négyzetes elem (L.P.2.1.) és a sarokelem keskeny része (L.P.4.I.). 2. sor: sarokelem négyzetes, osztott része (L.P.4.I.), 3 db alsó négyzetes elem (L.P.2.1.) és a sarokelem négyzetes osztott része (L.P.4.I.). A továbbiakban az 1. és a 2. sor ismétlődik, amilyen magasságot el kívánt érni az építtető. Rövid, falhoz csatlakozó oldal 1. sor: a sarokelem négyzetes része (L.P.4.I.), 3 db négyzetes elem (L.P.2.1.) és keskeny sarokelem (L.P.5.). 2. sor: sarokelem téglalap alakú keskeny része (L.P.4.I.), 3 db négyzetes (L.P.2.1.), valamint a falhoz illeszkedően egy feles négyzetes elem (L.P.3.1. vagy L.P.3.2.) attól függően, hogy a bal vagy a jobb oldalon illeszkedik a veretmintás sorhoz. Párkányelemek A kocka, illetve hasáb alakú alsó részt alul egy kifelé szélesedő akantuszlevél- és gyöngysordíszes elem indítja, felül pedig minden valószínűség szerint ez képez párkányt, de a szélesebb végével felül (P.P.5. és P.P.6.). A P.P.1-4. típusok pedig hossztengelyükre szimmetrikus elemek, amelyek minden valószínűség szerint csempesorokat választottak el egymástól. Ennek a megoldásnak akkor van értelme, ha a kályha alsó részén a lábazati párkány felett van egy olyan csempesor, amely önálló, a tapétamintástól elkülönülő mintát mutat, amelyet elkülönítenek a felette lévő tapétamintásoktól. Erre az alapsorra, amely a párhuzamok alapján általában megtalálható a kályhákon, az etei anyagban nem volt még példa. A mintához 2 sor illesztése kell, a kérdés, hogy milyen magas lehetett az alsó, négyszögletes rész. Úgy gondolom, hogy a 23,5 cm magasságú csempéből 4 sor elegendő lehet, hiszen ez a lábazat és az alsó és felső párkányok nélkül 94 cm magasságú lesz. A felső, hengeres rész a párhuzamok alapján hasonlóan épül fel, azaz két sor csempe adja ki a mintát (L.P.1.1. és L.P.I.2.). Úgy gondolom, hogy itt is legalább 4 sor csempét kellett felrakni. Ennek mérete a csempék 28-28,5 cm magasságát figyelembe véve 112 cm. Itt ehhez szintén nem számoltam hozzá a hengeres rész alsó és felső részéhez minden valószínűség szerint csatlakozó íves párkányokat. A hengeres rész átmérője a kályhaalap, az alsó rész mérete miatt semmi esetre sem lehet 90 cm- nél nagyobb. Az arányokat tekintve láthattunk egészen széles, az alsó résszel majdnem megegyező méretű tornyokat, de kisebb átmérőjűeket is. Az átmérőt illetően pontos adatunk nincs, fontos, hogy a felső rész biztosan tudjon az alsó, hasáb alakú részre támaszkodni. Ez a felső rész súlyának megfelelő elosztása miatt lényeges. Alul és felül minden valószínűség szerint íves párkány zárta a hengert. Alul szélesebb oldalával a négyzetes alsó részhez illeszkedő íves párkány képezte az átmenetet, felül pedig szélesebb végével kifelé nyúló rész zárhatta a pártás kályhapárkány alatt a hengeres részt. 179
