Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

Úgy látszik, hogy kintháló rideggulya ekkor még nem volt, de néhány évvel később itt és Pilisen már ménest és gulyát is tartottak. Alsónyéken még 1789 tavaszán is az egyéni legeltetési rendszer divatozott a sertések esetében. A megye ugyan megpróbálta korlátozni a falu határába felfogadható kanászok számát. Kapuváry főszolgabíró 1789. április 24-én kelt döntése szerint „az egész határban hat kanászoknál több ez utána föl ne fogadtassák, azon 6. kanászok pedig a bíró és nótárius hírek és bizonyság levél nélkül, ha máshonnan jönnének, a helységbe be nem eresztetnek'.'

14

6 1789. április 27-én nyolc alsónyéki gazda egész esztendeig megfogadta Máté Lászlót 22 ft-ért, valamint egy egész ruháért. Ezután még három kanász bérlevelét találjuk meg. Az egyik Pilisről jött és „amíg a sertések a nyájhoz szoktak", két hétre, két segítséget adtak mellé. Az egyik falkában először csak öten adták állataikat, és az egyik gazda fia őrizte őket. Később még két gazda is ennek őrizetére bízta sertéseit. A kanászok béréről és az előttük járó disznók számáról adataink nincsenek. Az esztendő augusztus 30-án „Porkoláb Mihály pucellán kívül széllyel járó két sertéseinek Dorkó István által...tett elvágását jelentvén Dorkó Istvánt absolváltuk." A tanács tehát az őrizetlenül járó disznókért nem ítélt kártérítést.

14

7 Pilisen nem maradtak fenn pásztorfogadási szerződések és bérlevelek, de pásztorokról itt is hallunk. Az 1792. évi lélekösszeírásban szerepel Pozdorjás József és Horváth Mihály kanász. Az 179394. évi községi számadásban olvashatjuk a kiadások között: április 15. ,A tsikósnak egy pár botskor vetetődött" 30 krajcárért. Ugyanakkor szőrkötélért 1 ft-t fizettek. Május 26. „helység tsikósának vett egy pár tsizma ára tészen 2 ft. 40 xr. Pásztoroknak vett 2 pár botskor 1 ft" Október 21. „Ökör pásztor Asztalos Péterfija szűre váltságáért" adtak 1 ft. 3 krajcárt. A pilisi pásztorok létét bizonyítják a várdombi római katolikus egyház anyakönyvi bejegyzései is. 1834. január 23-án Pilisen lakó Pintér György csikós gyermekét keresztelték, 1848. február 2-án Kiss János kanászét, 1849. február 19-én Horváth Imre kanászét és 1850. július 5-én Antalfi János kanászét. Ezek a bejegyzések azt is bizonyítják, hogy a pásztorok idegenből származtak a Sárközbe, hiszen római katolikus vallásúak voltak. Ha elemezzük a kései feudalizmus utolsó 70-80 esztendejének sárközi pásztorfogadási egyezségeit, láthatjuk, hogy a közösségi pásztorok bére többféle összetevőből: pénzből, természetben kiadott élelemből, ruhafélékből, állatteleltetésből állt. Mindenféle pásztorbér fontos összetevője volt a kenyér. A pásztorfogadási szerződések tanúsága szerint a pásztorok többsége Szent György napján (április 24-én) lépett szolgálatba és szegődsége a következő esztendő Szent György napjáig tartott. A bér néha évekig változatlan volt. Különösen akkor, ha a pásztor személye sem változott. Ilyenkor csak azt jegyezték föl a tanácsülési jegyzőkönyvbe, hogy újra megfogadták „a tavali bér szerint". 6. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A falvak igazgatásában a többi területtől legmarkánsabban a bíráskodás különült el. Kisebb büntetőügyekben (erőszak, rendbontás, rágalmazás, lopás) elsőfokú joghatóságként a bíró és tanács ítélkezett a falvak nem nemes és nemes lakosai fölött, a súlyosabb vétkek és bűnügyek, valamint a másodfokú elbírálás az úriszék vagy a vármegyei törvényszék illetékessége alá tartozott. A büntetőbíráskodás mellett a polgárjog egyes területei is az önkormányzat hatáskörébe tartoztak. Ezen belül foglalkoztak a polgárjoggal kapcsolatos ügyekkel, hiszen a falvak maguk döntöttek arról, hogy kiket és milyen feltételekkel vettek fel a falvak lakói közé. Az önkormányzati autonómia egyik legfontosabb megnyilvánulási formája a helyi bíráskodási jog gyakorlása. Jól működő faluszervezet esetében az elöljáróság érvényt szerez a közösség írott és íratlan törvényeinek, őrködik a lakosok egyéni érdekei fölött, első fokon igazságot tesz és büntet. Őcsényben pl. a vasárnapi, majd szombati „törvénynapokon" folyt a faluszéki bíráskodás. Ilyenkor 14

6 Alsónyék közs. prot. - 1789. ápr. 24. 14

7 Alsónyék közs. prot. - 1789. aug. 30. 357