Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
jelentették a lakosok sérelmeiket, a lopásokat, rágalmazásokat, a szomszédok által okozott károkat. Segítséget kértek a család kebelén belül nem orvosolható viszályok rendezéséhez. A panaszok jelentős része arról szólt, hogy az ifjú asszony visszament szüleihez vagy elkergették stb. A helység törvényszékén szabályszerűen kihallgatták a tanúkat, majd a bíró az esküdtekkel meghozta az ítéletet. Az ítélet végrehajtása érdekében büntető szankciókat helyeztek kilátásba, vagy foganatosítottak. Ez a 19. század első harmadában gyakran testi fenyítés. A közösség érdekében végzett mindennapi igazságosztás, bíráskodás a közösség érdekeit szolgálta. A rendbontók, a helyi elvárásokkal, jogszokásokkal szembekerülők büntetése része volt a parasztközösség önigazgatásának. A faluközösség mindennapi életén túlmutató ügyek már úgy sem a falusi bíró, hanem az úriszék hatáskörébe tartoztak. Amit a falusi tanács tárgyalt, és amiben a „bírák" döntöttek, elsősorban a falura tartozott. A peres ügyekben hozott bírói ítéletek a falubeli élet belső rendjét szabályozták és szolgálták. A gazdálkodás zökkenőmentes folytatása, a vagyonvédelem, a közösség által jónak tartott erkölcsök megtartása, a hagyomány folytatására képes utódok nevelése volt a célja. A jobbágyok közötti, valamint a jobbágyok és a közösség közötti kisebb vitákban a bíró ítélkezett. Hangsúlyozzuk a bírót, mivel nélküle valószínűleg a többi tanácsbeli nem hozhatott ítéletet. A bíró sem ítélkezhetett más tanácsbeli jelenléte és a szertartásos községházi ülésezés, a panaszos, a vádlott és a tanúk kihallgatása nélkül. A bíró által kiszabott büntetések végrehajtásának egyik módja a fogdába, „áristomba" zárás volt, amelyet a vallomásokban „árestálásként" is emlegettek. A községházán volt az áristom. Ebbe zárták átmenetileg azokat az elfogott csavargókat, szökött katonákat és más gyanús személyeket, akiket majd az úriszék fogdájába vittek. Ugyancsak ide zárták azokat a falubelieket is, akiket a helyi bíró ítélt fogságra. Az ilyen elzárás általában 1-2 napig tartott. Hosszabb időre helyi ítélet alapján be sem csukhattak senkit, de nem is lett volna értelme a huzamos bezárásnak, hiszen az ilyen eset csak gondot okozott volna a közösségnek. A fogolyra vigyázni kellett, élelmezni kellett stb. Az árestálásnak inkább megszégyenítő, elrettentő szerepe volt, tehát erkölcsi büntetésnek számított. Ezért fordulhatott elő, hogy valakit kétórai áristomra ítéltek. Tökéletesen elég volt ez a rövid idő, hisz a falu népe előtt ugyanúgy kellett szégyenkeznie, mintha napokra, hetekre csukták volna le. A tömlöcbe való kényszerű belépés, az árestálás ténye volt a döntő. Ez számított nevelő célzatú cselekedetnek. A bíró által kiszabott leggyakoribb büntetés a „megcsapatás", a pálca- és korbácsütés volt. A vétkesek megveretésétől, a testi büntetéstől erkölcsi javulást vártak. A testi fájdalomtól való félelem egyeseket valóban elrettentett a további vétkezéstől. Még nagyobb jelentőségű volt azonban a veretés megszégyenítő hatása. így néha a kiszabott büntetés valóságos fájdalom kínja szinte alig számottevő, inkább a veretés, a deresre húzás megszégyenítő ténye a lényeg. A bíró a vétkeseket leggyakrabban 12 vagy 13 pálcaütésre ítélte. Az asszonyok és leányok általában 12-24 korbácsütést kaptak, ha kisebb értéket loptak, vagy ha másokat sértve pletykáltak, nyelveskedtek stb. A büntetést azonnal végrehajtották, vagy késleltették, esetleg felfüggesztették, részletekben vagy egyben nyerte el a bűnös a kiszabott büntetést. Ahogy írták: „a jeles ünnep megszentségtelenítése miatt büntetés: 24 óráig kalodát, és az 24 órák alatt két ízben 24 pálcza büntetést kaptak'.' 14 8 Deesen „Dani István és Csekei András 17a Jan. 1802 éjezakának idején Héderi János udvarában koborolván Dani István Héderi János által a helység áristomában hozatott és minekutánna examináltatott azt valja Dani István, hogy korcsmán borozván, kérni mentek volna oda, más rossz szándékjoknak mivel semmi jele nem lévén, az éjezakai koborlásról való el szoktatására M. Uraság Tisztsége és a Tanács ítéletéből Dani Istvánnak 2 vasárnapokon 24 pálcza büntetés rendeltetett, oly fenyítéssel, hogy ezután a kocsmában semmi időben és semmi szín alatt is nékie magát láttatni szabad nem lészen, külömben mindenkor 12 pálcza ütésekkel fog büntettetni: ha pedig 14 8 Alsónyék közs. prot. - 1804. jan. 21. 358
