Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

tak, napidíjat kaptak és költségeiket a helység kasszája fedezte: 1794. február 6. „A tizedes másod magával Szexárdra rabot kísért s költött 5 krajcárt'.'

10

2 5.7. Harangozó Bár egyházi funkciót látott el, mégis a „helység szolgái" között kell említenünk. A falu és az egyház vezetése egyvallású településeken általában összefolyt. A sárközi reformátusok lelki életét a lelkipásztor mellett az egyházak világi tanácskozó, irányító testülete a presbitérium látta el. Az 1816. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint Pilis község kivételével valamennyi sárközi településen működött presbitérium, választott tagokkal, akiknek létszáma falvanként változott, három és nyolc fő között.

10

3 Azt, hogy a 18. században működött-e már e választott testület, vagy pedig az egyházak ügyeit is a világi elöljárók intézték, források hiányában nem tudjuk, de inkább az utóbbi lehetőségre gondolhatunk. Deesen még 1816-ban is a három választott presbiter mellett a „külső elöljárók" alkották az egyház vezetését és tartották gyűléseiket a parókián.

10

4 Ezt az összefonódást bizonyítják az őcsényi tisztújítószékről készült feljegyzések is, ahol minden esetben megválasztották a kurátort is, sőt 1809-ben úgy döntöttek, hogy ez évtől kezdve „a kurátor mindég eskütt személy légyen."

10

5 Ugyanezt mondják a pilisi feljegyzések is: „a presbyterium felállítása végett az 1814-ik esztendőben kiadott parantsolatját a Consistoriumnak, közönséges helyen a templomban felolvastam, effectuátióját mind ez ideig is sürgettem, de a helység bíráitól e reá a felelet: „most is kevesen vagyunk, a közönséges teherviseléstől több szabad személyeket fel nem állíthatunk, mi a presbytereknek kötelességeket elfogjuk végezni'.' így szervezett, választott presbitérium 1816-ban sem volt még, hanem „a tsak nem minden esztendőben változó bírák vágynák hatan és presbyterteknekfel nem esküitek'.'

106 Ez a személyi összefonódás a későbbiekben is fennmaradt. Azért is a község szolgái között kell említeni a harangozót, mivel - a másik két többé-kevésbé egyházi hatáskörű „szolgával,,: a dékánnyal és a bábával együtt - valamennyi községi tisztújító széken szerepelt, itt választották meg őket, és fizetésük jelentős részét is a helység kasszájából kapták. A pilisi bírói számadás szerint: „Szathmári János Harangozónak Helység Pénze Conventiójába adodott 1 forint 30 krajcár'.'

10

7 Az őcsényi tanácsülési iratokban is szerepel bére. „Tóth Pál István már 6 esztendők olta harangozó- és templom körül kívántató szolgálatot viselvén: jelenti hogy mivel ezen esztendőben, az órára való vigyázat s annak minden 24. Órában szükséges fel-huzása is ő reá nézve ezért kívánná bérét valamivel neveltettni" „10 kila búzát kér az eddigi hét helyett. Mivel szorgalmasan végzi munkáját, megadták neki. így bére: „1. Minden helység szolgálatyától és tartozásoktól ment. 2. Porczioját a helység cassája szenvedi!' 3. Két pár kesztyű, 2 pár új csizma, 4 font gyertya. 4. Hét kila búza helyett, kap 10 kilát.

10

8 Az 1816. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint valamennyi sárközi településen működött harangozó, fizetése mellett, mindenütt „szabados a helység terheitől". Pilis kivételével mindegyik helyen engedelmes, kötelességét teljesítő személy. Pilisen viszont „sok hijánossággal jár el kötelességében. Ritkán engedelmes a prédikátornak'.'

109 A pilisi harangozó esztendei fizetése: „1. Készpénz 10 forint 10

2 Pilisi bírói számadás 1793/94. 10

3 Canonica Visitatio - Pilis 1816. 10

4 Canonica Visitatio - Decs 1816. 10

5 Őcsény közs. prot. - 1809. ápr. 10. 10

6 BALÁZS KOVÁCS 1997, 30. 10

7 Pilisi bírói számadás 1793/94. 10

8 Őcsény közs. prot. - 1811. dec. 1. 10

9 BALÁZS KOVÁCS 1997, 35. 348