Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
PAP CSILLA: Avar temető Szekszárd Palánki-dűlőn
nűleg azért lehet ez így, mert a kisgyereksíroknak az esetek nagy részében kevesebb figyelmet szenteltek — talán mert még nem vonatkoztak rájuk azok a szabályok, amik a közösség teljes jogú tagjaira. 1 2 A sírgödrök kialakítása A sírok lekerekített sarkú téglalap alakú, egyenes oldalú aknasírok voltak. A sírok hosszúsága és szélessége nem mutat különleges tulajdonságot, az elhunyt méreteihez igazították azokat. A legsekélyebb sír 7 cm mély volt, a legmélyebb pedig 108 cm. Két 1 méternél mélyebb sír volt, a 7. sír 108 cm, a 9. sír 104 cm mélységű volt. A temető legmélyebb (70 cm és annál mélyebb) sírjai közé tartoztak a gazdagabb övgarnitúrával rendelkező sírok (5., 7., 9., 28., 33., 34., 43., 69. sír). Ezek közül a 69. sír, mely a temető egyetlen, több fegyvert is tartalmazó sírja 90 cm mélyen volt. A legmélyebbek közé tartozik még a fokossal eltemetett férfi sírja (39. sír), a két karpereces női sír (1., 29. sír) és a köves ezüst gyűrűt rejtő sír (57. sír). Az aranytárgyas temetkezések közül a két öves tartozik csak ebbe a kategóriába (34., 43. sír). Továbbá volt 16 olyan sír, amelyek mélységük ellenére - a maradandó anyagból készült sírmellékletek alapján - nem mutattak különösebb gazdagságot. A temető húsz közepesen mély (50-70 cm közötti) sírja között volt két aranymellékletet is tartalmazó sír (44., 61. sír). A legsekélyebb (50 cm-nél nem mélyebb) sírok között volt az aranyfülbevalót viselő Juvenis korú fiatal sírja, ezzel együtt kilenc gyermeksír tartozott a legsekélyebbek közé. A melléklet nélküli sírok többsége is ide tartozott. Tehát megállapítható, hogy a leggazdagabb sírok a legmélyebbek közé tartoztak, de a szegényebb leletanyagú, sőt a melléklet nélküli sírok között is volt mélyre ásott. Ugyanakkor a kevésbé mély sírok között is előfordult gazdagabb leletanyagú, így a három aranytárgyat tartalmazó sír is, de a sekély sírokra inkább volt jellemző a szegénység. A húsz gyermeksír közül csak kilenc tartozott a legsekélyebbek közé. A sírgödrök további jellemzői, hogy ötvenöt sírnál jegyeztek fel sírvégi lemélyítést, ebből 6-nál csak a sír egyik végén volt megfigyelhető a jelenség (48. tábla). Tizennyolc sírban volt megfigyelhető padka kialakítása. Tizenkét sírban padka és lemélyítés is volt. Koporsóra utaló jelenségek a temetőben Koporsószegeket egy sírban (43. sír) találtak, ezek a váz fölött 35-41 cm-rel kerültek elő, valamint ácskapocs formájú koporsóvas is egy sírból került elő (60. sír), mely a koponya alatt volt. így amenynyiben tényleg a koporsó összefogását szolgálta, csak az alsó deszkákat rögzíthette egymáshoz. 1 3 Megfigyelhető azonban, hogy a csontváz és a sír alja között volt néhány centiméteres betöltés. Mindkét koporsóvasas sírban volt sírvégi lemélyítés, de padkát nem figyeltek meg. Koporsóra egyértelműen utaló bizonyíték tehát két sírból került elő, ezeken kívül pedig a közvetett nyomok szolgálnak információval. 1' 1 A sírvégi lemélyítések értelmezésével a korai kutatás is foglalkozott, Móra Ferenc úgy vélte, hogy a talajvíz elvezetését szolgálhatták a lemélyítések, hogy a temetés előtti napon megásott sírban másnapra ne gyűljön össze a víz, akadályozva ezzel a temetést. 15 További értelmezésekként felmerült, hogy szerves anyaggal töltötték ki ezeket a mélyedéseket, vagy hogy sírgödör kiásásának technikája miatt volt rá szükség. 1 6 A témát részletesen tárgyaló Tomka Péter a tápi temető feltárása során arra a megállapításra jutott, hogy a temetés technikája indokolhatta a sírvégi lemélyítéseket, azaz, hogy a kötéllel leeresztett koporsó alól a mélyedések meglétével köny1 2 TOMKA 1975, 59. 1 3 A székkutasi temetőben előkerült hasonló kapocstípusok Bende Lívia megfigyelése szerint legtöbbször egyedül kerülnek elő és leggyakrabban a láb vagy a koponya közelében. Az ilyen kisebb méretű ácskapcsokat a koporsó lefedésének a biztosítására használták (BENDE 2004, 311), bár jelen esetben azonban mindenképpen az alsó deszkákat foghatta össze. 1 4 TOMKA 1979 1 5 MÓRA 1932, 56. 1 6 TOMKA 1979, 52. 68