Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

tozott a hivatali helyiségek tisztántartása, fűtése, a kézbesítés, a hirdetés, az új rendelkezések is­mertetése. Köteles volt a hivatali titkot megőrizni és a falu javaival kapcsolatos kártételt bejelenteni. A kisbírák adómentességet élveztek és a község termesztményeiből olcsóbban vásárolhattak, Őcsény­ben pl. a község borából 6 krajcár helyett 4 krajcárért vásárolhattak 7 9 Adómentességüket szemléletesen bizonyítja egy decsi feljegyzés: „Oláh Pál kis bíró, bírói szám­adás alkalmával jelenté, hogy ő 1/8 sessioval bíró gazda légyen, melynél fogva az ő szolgálatyáért va­gyonyja dézmálatának és az attól járandó adónak el engedése által kevésbé lenne megjutalmazva, an­nálfogva kéri az elöljáróságot és a közrendet, hogy az ő adójából neki is annyi summa engedtetödjön el mint véle szolgálló 2/8 sessios gazda Pörnyi Pál kis bírónak - mely kérése Oláh Pálnak a köz gyű­lésbe fontolóra vétetvén igazságosnak találtatódván, néki is annyi adója mint társának el engettetni rendeltetett'.' 8 0 Az egyes településeken nem mindenütt egyformán jutalmazták a kisbíró munkáját, a pilisi bírói számadásban például ez szerepel, 1794. május 26. „Kis bíró Domokos István egy pár tsizmára vett fel" 3 forintot. 8 1 A négy sárközi településen a lakosság számához mérten változott a kisbírák száma: egy és négy fő között. 5. „A HELYSÉG SZOLGÁI" Ők voltak azok az alkalmazottak, akiket a község rendes évi bérért fogadott fel azért, hogy a falu népét szolgálják a községháza tájékán, a településen vagy a határban. A helység szolgái nem vezetők vol­tak, hanem alkalmazottak, akik e munkájukból éltek, tartották el családjukat: a kocsis, a bakterok, a csőszök, a hadnagyok, a tizedesek, a harangozó, a bába. A hivatal kiszolgálásában és a községgaz­dálkodásban segédkeztek. Az alkalmi munkák elvégzői mellett állandó feladatellátók is voltak, akik a hivatal munkáját segítették. 5.1. Kocsis A község lovait gondozta és a közösség fogatát hajtotta. Ő vitte az esküdteket határszemlére, vásárba, hivatalos utakra. Ő hordozta a faluba látogató urakat stb. Őcsényben a községháza kerített udvar­ral rendelkezett, ahol az istálló állt. Itt tartják a helység lovait. Őcsénynek a 19. század elején négy lova volt. A községi fogat tartása nem volt olcsó, de jó hasznát veszik. A közösség ügyeinek intézése során a falu vezetőinek számtalanszor kell vidékre utazniuk. Legtöbb útjuk Szekszárdra és Pécsvá­radra vezetett, de gyakran megfordultak Budán is. Sőt a hosszúfuvarok egy részét is teljesíteni tud­ták a falu kocsijával. Szükség esetén a prédikátor rendelkezésére bocsátották. A kocsist a tanács egyetértésével a bíró alkalmazta Szent György naptól Szent Györgyig. Mun­káját közvetlenül a bíró utasításai szerint végezte. A lovak gondozása mellett rendben tartotta a ló­szerszámokat, a kocsit, az istállóépületet és a helységháza udvarát. A lovak eledelét, a lóporciót a bor­bírótól kapta hetenként. Az őcsényi kocsis 1810-ben már négy esztendeje egy huzamban szolgálta a községet, 1810. Szent György napjától 1811. év Szent György napjáig a következő bért kapta: évre 1/4 fertályra 1. kész pénz 40 10 forint 2. kétszer búza hét kila vagy 28 7 véka 3. hús fél mázsa azaz 50 12 1/2 font 4. só fél mázsa azaz 50 12 1/2 font 7 9 Őcsény közs. prot. - 1824. ápr. 18. 8 0 Decs közs. pröt. - 1836. febr. 10. 8 1 Pilisi bírói számadás 1793/94. 343

Next

/
Oldalképek
Tartalom