Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

PAP CSILLA: Avar temető Szekszárd Palánki-dűlőn

vetlenül találták meg az alsó merevítő lemezeket, ezek viszont ma már nincsenek meg. Az ásatási megfigyelés — az alsó íjvégcsontok helyzete — alapján valószínű, hogy az íjat alsó harmadában eltörték és így helyezték a sírba. Az íjcsontok 2,7 cm-es szélességükkel még a keskeny karú típusba tartoznak. A keskeny karú íjakat a kora avar korban használták, de fellelhetőek a közép avar korban is. Az elhunyt jobb oldalára téglalap alakú vas lamellás páncéllemezeket helyeztek, valószínűleg élére állítva. Két darabban helyezték el a 14 vaslemezt. Rögzítésükhöz használt lyukak jól látszanak — a hosszanti oldalakon négy-négy, a rövid oldalakon kettő-kettő lyuk figyelhető meg általában — melyekkel a ruházathoz és egymáshoz rögzítették őket. Minthogy nem teljes páncélzat került a sírba, jelképes mellékletadásról lehet szó. Vas nyílhegyek kerültek elő a jobb combcsont külső oldalán a sír vége felé néző heggyel, egy csoportban. Ez az elrendeződés tegez meglétére utal. Három darab háromélű tüskés nyílhegy és egy darab egyélű tüskés nyílhegy, melynek alsó részén két lyuk van és több töredék feküdt a sírban. Összesen valószínűleg 11 darab nyílhegy volt a sírban. Az avar harcos sírok leggyakoribb mellékletei a nyílhegyek, közülük is leggyakoribbak a háromélűek, melyek harci célokat szolgáltak. Kalmár János szerint az egyélű, lyukkal ellátott a nyílhegyeket gyújtási célra használták, olyan tárgyak esetében, ahol nem volt szükség a nyílhegy befúródására. Más vélemények szerint a nyílhegyek áttörésének célja a fütyülés volt, mely a lövés irányát adta meg. A gyújtás mellett Kalmár János szerint még a vadak megsebzésére használták a csapott nyílhegyeket, de semmiképp sem ember elleni harcra.

10

8 Ólomveretel< A 43. sírban a bal lábszár külső oldalán az állatcsontok társaságában, nagyrészt egyvonalban feküdt hét darab ólom veret és néhány lapos vastöredék. A veretek pontos funkciója tisztázatlan, párhuzamok alapján kétféle használatuk merült fel. Formájukat tekintve ezek az ólomveretek úgy néznek ki, mint az avar kori faedények peremét díszítő fémveretek egyszerű bronz változatai. Funkciójukat azonban megkérdőjelezheti elhelyezkedésük és anyaguk, ugyanis ólomból készült vereteket, csak mint a sérült edények javítására használt darabokat említi Garam Éva a zamárdi temető alapján, illetve ezeknek a javításra használt ólom vereteknek a formája nem egyezik meg a bronzlemezek és a 43. sír ólomlemezeinek formájával.

10

9 Azt viszont egyértelművé teszi, hogy ólomból is készült egy-egy edény felületére erősített veret. Előfordulhat esetleg, hogy jelen esetben az ólomveretek csak a temetéshez használt edényeket díszítették. A vereteket összefogó szögek méretei: a leghosszabbak, tehát a legvastagabb felületet átfogó veretek szögei 1,9 cm, illetve 1,5 cm, valamint 0,9 cm, a többi 0,5-0,7 cm hosszú. Mindegyik veret enyhén vagy erőteljesebben ívelődik. Elhelyezkedésüket ebben az esetben magyarázhatja az, hogy bizonyosan koporsós temetkezésről lévén szó, a lebomló faedény veretei nem maradtak meg eredeti helyzetükben, illetve elmozdulhattak akkor is, amikor a koporsó beomlott a föld súlya alatt. Továbbá az állatcsontok közötti előkerülésük is azt sejtetheti, hogy az ételmelléklettel együtt, vagy az ételmellékletet ezekben az edényekben helyezték a sírba. Garam Éva megfigyelései alapján a 8. század folyamán is jelen voltak a veretes faedények néhány sír tanúsága szerint.

11

0 így a 43. sír kronológiailag nem lógna ki a sorból öntött griffes vereteivel. A veretek másik lehetséges magyarázatát a horvátországi Nin 8-9. századi korai horvát temetőjében előkerült hasonló alakú párhuzamok adhatják, melyek hosszú kések szerves anyagból készült tokjait fogták össze.

11

1 A veretek elhelyezkedése a 43. sírban akár ezt a lehetőséget is alátámasztaná, ha nem számolunk komolyabb elmozdulással; viszont semmilyen olyan maradandó tárgy nem maradt a veretek közelében, amivel összefüggésbe lehetne hozni egy bőr vagy egyéb textilből készült tokot - bár a feltételezhető hosszúkást a sírrablás során is elvihették. 10

8 KALMÁR 1945, 285-286. 10

9 GARAM 2009, 84, 10. kép. 1,

0 GARAM 2009, 86. 11

1 BELOSEVIC 2007. 86