Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

PAP CSILLA: Avar temető Szekszárd Palánki-dűlőn

ÖSSZEGZÉS A 74 sírós avar temető, vagy sírcsoport észak-déli, illetve északkelet-délnyugat irányban húzódik a kis magaslaton. A temető nyugati felét kezdte el előbb használni az ide temetkező népesség, a keleti, késő avar kori részén az egyes sírsorok északról délfelé fiatalodnak. A legkorábbi sírok a kora és közép avar kor határára a 7. század második harmadára keltezhetők. A legkésőbbi sír leletanyaga (liliomos szíjvég) lehetővé tenné a 9. század eleji keltezést is, de az eltemetett halott fiatal kora inkább a 8. század legvégén történt temetésre utal. Jelentősebb közösségről van szó, ha nem is túl gazdag, de mindenképpen tehetős, társadalmilag magas szinten álló tagokkal. Ezt a két varkocsszorítós férfi sírja is jelzi. Ha elfogadjuk a varkocsszorítók rangjelző funkcióját, a két ezzel a hajdísszel rendelkező férfi a közösség, esetleg a környékbeli népesség vezetői lehettek a 8. század első felében, esetleg egy generációs különbséggel. A 69. sír fegyveres férfija pedig talán az őket megelőző generáció egyik vezetője volt 7. század második felében. Az arany- és az aranyozott díszítésű tárgyak eleve utalnak a közösség tehetős voltára, a bronztárgyak nagy részén megjelenő ónozás pedig az ezüstözést helyettesítve, talán szintén azok társadalmi helyzetére utal; ők, ha ezüstözött díszek viseletét nem is tehették meg, társadalmi állásukat talán ezzel is megpróbálták kifejezni. 87