Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás

előtt a szekszárdi kerület jelöltjévé, majd a tolnaiak tevékeny részvétele mellett, több mint egy héttel - a választáshoz igen közel - január 17-én a szekszárdi nagyvendéglőben is.

12

9 Bár első látásra kedvezőnek tűnik, hogy szekszárdiként, illetve a jelentős részben németek által lakott szülővárosa támogatását maga mögött tudva a szekszárdi kerületben indulhatott, azonban azt tudnunk kell, hogy e kerület egyértelműen függetlenségi irányultságú volt. Ennek egyoldalúságát nem csak az jelzi, hogy 1878-1910 közt tartott tíz választás és egy pótválasztás kivétel nélkül függetlenségi győzelmet hozott, hanem például az, hogy az egy egyhangú választás mellett hat esetben függetlenségi belharc keretében dőlt el a mandátum sorsa.

13

0 Ennek fényében érthető, hogy Geiger képviselői ambícióit a jóval több esélyt kínáló kölesdi kerületben próbálta valóra váltani, azonban ez egyáltalán nem volt szinkronban a szabadelvű párt megyei vezetésének szándékával, mely a kérdéses kimenetelű kölesdi kerületet deklaráltan a legfontosabbként kezelte e választáson.

13

1 Bár a kormánypárti helyi lap, a Tolnavármegye igen nagyarányú vereségként értékelte Geiger 1426-714 arányú alulmaradását, egyáltalán nem mondható, hogy szereplése elmaradt volna a szabadelvű jelöltek korábbi szereplésétől.

132 Mi több, annak ismeretében, hogy a szabadelvű párt láthatóan messze nem adta meg a kellő támogatást a számára, s a vármegyei és a szekszárdi elit is igen távolságtartóan viseltetett jelöltségével kapcsolatban, ez az eredmény igen tiszteletreméltónak mondható, s valójában a választókerület dualizmus kori történetének egyik legjobb szabadelvű párti eredményét jelentette.

13

3 Az előbb jelzett támogatás hiányát Geiger igazából azzal tudta ellensúlyozni, hogy a korábbi szabadelvű jelöltekhez képest jóval sikeresebben tudta mozgósítani Tolna, Bátaszék és Mözs német lakosságát. A szabadelvű politikai és társadalmi elit távolságtartó magatartását később igazolni látszott, hogy Geiger négy évvel később már függetlenségi programmal, a „Sárköz jelöltje"-ként kívánt fellépni.

13

4 E lépését, amelyet már nehéz lenne egyszerűen invenciózusságának betudni, különösképpen Boda Vilmos nehezményezte, aki a Sárköz egyként függetlenségi pártra szavazó református népességét szinte országgyűlési mandátuma egyik biztosítékaként tartotta számon.

13

5 Ugyan Geiger végül a választás előtt visszalépett

13

6, Bodával, még az 1870-es évek végéig visszanyúló rossz viszonya, igazán ekkor mérgesedhetett el végzetesen. A társasági élet normarendszerének ignorálása, a párbajkihívás elutasítása: Geiger Gyula és Boda Vilmos közti elmérgesedett viszony, - amely a politika színpadán, illetve két, egymással rivális lap szerkesztőiként a helyi nyilvánosságban vívott küzdelmeknek is betudható - 1897-ben nyílt, egyben elhúzódó háborúskodáshoz vezetett. A háborúskodás kipattanásához két dolog szolgált alapul. Az egyik egy helyi zsidóellenes kilengés, és annak Geiger általi pellengére állítása volt. A Szekszárd Vidéke ugyanis részletesen beszámolt arról a botrányról, amikor Boda Vilmos és társasága, egy, az ő présházában eltöltött este után a helyi szállóban, vigadós jókedvükben antiszemita nótákat, köztük a hírhedt „zickzene, zackzene"-t énekelték. Tették ezt későbbi bánatukra, mert a közelükben tar12

9 Szekszárd Vidéke 1892. január 21., Tolnavármegye 1892. január 24. 2. 13

0 GAÁL 1984, 207; CSEKŐ 2009c, 3-5. 13

1 Tolnavármegye 1892. január 10. 1. 13

2 Sőt, mint későbbiekben kiderült, Geiger e választási fellépése volt az utolsó szabadelvű jelöltség a szekszárdi kerületben. 13

3 E távolságtartást kellőképpen kifejezi a Geigert hivatalos jelölté kijelölő szekszárdi szabadelvű párti kerületi értekezlet, ahol aktív szerepet a szűkebben vett - például virilista - megyei, illetve szekszárdi elit köréből csupán dr. Szigeth Gábor, árvaszéki elnök, korábbi képviselőjelölt játszott, az értekezlet elnökekeként. Egyébként az értekezlet szónokai Parti József községi főjegyző, Tenczlinger Lajos földbirtokos Tolnáról, illetve Krammer János polgári iskolai igazgató, Gál Kálmán tanár, illetve Pap Gyula árvaszéki ülnök Szekszárdról voltak. Szekszárd Vidéke 1892. január 21. 1., Tolnavármegye 1892. január 24. 2. 13

4 Tolnamegyei Közlöny 1896. október 25. 1-3. 13

5 Más kérdés, hogy a sárköziek ekkor már kezdtek elpártolni az egyébként római katolikus Boda Vilmostól, s az odáig jutott, hogy az 1901 évi választás előtt már fel is lázadtak ellene, Rátkay László képviselőt (pincehelyi kerületből), népszerű dunaföldvári ügyvédet, költő-népszínműírót, újságírót kívánva megnyerni jelöltjüknek. Többek közt még Garay Antalnak - aki Garay János költő öccse volt -, a függetlenségi Kossut-párt kerületi elnökének is latba kellett vetnie tekintélyét a sárköziek leszerelése érdekében. Tolnavármegye 1901. szeptember 22. 2.; így például 1900 júniusában Szekszárdra érkezett, Boda Vilmosnál elszállásolt pártvezér, Kossuth Ferenc másnapi sárközi körútján is erre szolgált bizonyítékul: „Legnagyobb lelkesedéssel fogadták mindenütt Rátkay László beszédjeit, ki költői lelkének melegével és ékesszólásának erejével mély hatást keltett bennük, s valódi rajongással tüntettek a rokonszenves képviselő melletti' - számolt be imigyen erről a Tolnavármegye 1900. június 17-ei száma (3. old.) 13

6 Tolnamegyei Közlöny 1896. november 1. 2. 455