Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás

nik az életpályájában, ami részben nem csodálható, hiszen a gyorsan változó események kíméletlen döntés-, illetve választáskényszer elé állították. Ekkori szerepvállalása ellentmondásosnak tűnik, amit a bizonytalan, s egymásnak is ellentmondó adatok csak fokoznak. Hiszen az önálló magyar katonai egészségügy megszervezésében, a honvéd hadi kórházak felállításában játszott vezető szerepével nem könnyen egyeztethető össze, hogy a szabadságharc leverését követően, 1850-ben a berendezkedő Bach-féle adminisztrációban vállalt tisztséget. Főképp abban az esetben, ha hitelt adunk Kapronczay azon adatainak, miszerint Tormay az 1849-es évet a szabadságharc leveréséig Görgey seregében töltötte. Mert, ha netalán 1848/1849 fordulóján, a hadügyi, illetve a politikai helyzet alakulásának fényében a háttérbe vonulást választotta (volna), az 1850. évi pálfordulása könnyebben (lenne) magyarázható. Ugyanis Tormay Károly és neje német származása, katolikus vallása mind olyan tényező, amely az ő esetében más dimenzióba helyez(het)i az Ausztriával és a Habsburg császári udvarral szembeni konfliktust, értve ezalatt, hogy a két fél közötti, 1848 végére, 1849 elejére egyre engesztelhetetlenebbé váló ellentét, vagy később, a Függetlenségi Nyilatkozat 1849 áprilisában történt kimondása esetleg már nem tette lehetővé számára a magyar kormányzat álláspontjával való azonosulást. Bár ez csak feltételezés, német származása, polgári háttere az 1850. évi szerepvállalását is megkönnyíthette. Ugyanakkor egy másik tényezőt is felvethetünk, amely szintúgy segíthette a politikai törésvonal felülírását: ez pedig a szakértelmiségi szempontrendszere. Végül is Tormay Károly orvosi, illetve közegészségügy-szervezési, -irányítási munkáját végezte el, a politikai berendezkedésektől függetlenül. Ilyen értelemben az 1848 előtt Tolna megyében betöltött főorvosi tisztségét, illetve az önálló magyar polgári és katonai egészségügy körüli 1848. évi megbízatásokat 1850-től Pest város főorvosi tisztségével „váltotta fel". Amint a fentiekből is kiderült, 1850-től 1867-ig eső időszakban, a nemzeti történelmünk panteonjába „passzív ellenállás"-ként bekerülő korszakban a fővárosi közegészségügy élén nem Tormay Károly jelenítette meg a „magyar ügy"-et, hanem az egyértelműen Flór Ferenc személyéhez kötődött. Ennek következményeként pedig a politikai konstelláció változása, a magyar önrendelkezés, illetve alkotmányosság újra és újra - előbb 1860-ban, majd 1867-ben, de már több tekintetben 1865-től beköszöntő időszakai szinte automatikusan maguk után vonták Tormay Károlynak a városi főorvosi, illetve kórházigazgatói posztokról történt újabb és újabb távozását. Tormay 1871. augusztus 19-én visszavonultságban élve hunyt el.

12

3 3.4.3. Bukás és kiközösítés mentalitásbeli, illetve értékrendszerbeli differenciák miatt: Geiger Gyula Geiger Gyulának hasonló horderejű történelmi változásokat, mint amelyek Tormay Károlyt és nemzedékét többször döntés- és válaszkényszer elé állították, nem kellett átélnie. A kettejük közti két nemzedéknyi korkülönbség miatt előbbi jóval nyugodalmasabb időszakban élhetett és tevékenykedhetett. Ekkor a Monarchia osztrák és magyar államrésze közt, a kisebb aktuálpolitikai huzakodásokon kívül, rendezett volt a kapcsolat, a császár és király által fémjelzett dualista állam, s benne hazánk a gazdasági élet fejlődésének intenzív szakaszát élte, amely a magyar polgári állam kiépülése, megerősödése mellett nagymértékű társadalmi és művelődésbeli változásokat eredményezett. Ennek megfelelően például Szekszárd jogász társadalmában is jelentős változások zajlottak a századfordulóig: amíg Geiger betagozódásakor, azaz az 1870-es években a bírói kar és az ügyvédek döntő többsége nemesek és honoráciorok közül került ki - ráadásul közülük nagyon sokan személyükön keresztül közvetlen kapcsolatot jelentettek 1848-49-cel, s az azt megelőző időkkel -, addig e területen is végbemenő szakszerűsödés eredményeként, a századvégre ez már nem volt elmondható. Szélesebb kitekintésben, a század derekán, de még a '60-70-es években is elég jól megragadható nemesi meghatározottságú elitrétegek a dualizmus évtizedeiben - részben más, feltörekvő társadalmi csoportokkal kibővülve - az ún. „úri társadalomiban, vagy másképp „úri középosztályiban oldódtak fel. E tár12

3 KAPRONCZAY 2000, 333., illetve SZÁLLÁSI 1974, 1418. 453