Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

zaival. A Bocz házban a négy testvér közül a legkisebb fiú, Bocz Mihály maradt az édesanyjával. Bocz Pál a felesége szüleinek a házához ment vőnek. Feleségének, Sümegi Annának szintén három testvére volt. A két leány testvére már korábban férjhez ment más házára. Az öccse, a legfiatalabb „jól nősült", egy gazdag lányt vett feleségül, akinek nem volt testvére. A P. Sümegi család 50 holdon gazdálkodott, ami elég jelentős vagyonnak számított. A lány apja meghalt. Özvegy édesanyjával és öregapjával élt, ezért Sümegi József a felesége házába költözött. A feleség öregapjának, P. Sümegi Mihálynak a halála után Sümegi József lett a gazda. A falu vezetésében másodbíró tisztséget is viselt hosszabb ideig. Bátán a Sümegi családnév nagyon gyakori, de ez nem jelentette azt, hogy egymással közeli vérrokonságban álltak volna. P. Sümegi Mihály és Sümegi József között sem volt vérségi kapcsolat. Betűjellel vagy ragadványnévvel különböztették meg egymást. P. Sümegi Mihályt másképpen „peti" Sümeginek nevezték. Bocz Pál és Sümegi Anna 1906-ban kötöttek házasságot. Egy ideig ott laktak a feleség szüleivel, de a vő összeveszett az apósával, ezért el kellett költözniük. Adósságra vettek házat, amelyben a ház árának a kifizetéséig még benne lakott az eladó is, egy idős sánta ember, aki „kupickodott", állatokkal kereskedett. Mindenféle emberek, kétes alakok jártak hozzá. Úgy egyeztek meg, hogy hat év alatt fizetik ki a ház árát, de időközben Bocz Pálnak hadba kellett vonulnia. A fiatalasszony 25 évesen ott maradt a két kis gyermekkel és az adósággal a házon. Özvegység, árvaság, gyermekmunka, betegség Bözsike néni édesapja árván nevelődött fel. Az apja elveszett az első világháborúban az orosz harctéren. Az iratokból sem derült ki, hogy hol és pontosan mikor esett el. Az özvegyen maradt asszonyok, főként, ha volt már gyermekük, nem mentek újra férjhez. „Édösapám akkó vót kilenc esztendős, mikó az apja elveszőtt a háborúba. Kimaradt az iskolábú, csok két osztált járt, mer dógozni köllött neki, a Simegi szilémme együtt. ŰBozsokon vót cseregyerők, de nem sokáig, mer onnan nem lehetőit gazdálkodni. A csere testvérje, a Jancsi bátyám, az itt volt nálik. Itt járt iskolába. Mégfelnőtt korába, amikor eljött Bátára, akkor is mindég elment a Simegi szilémhő. Édösanyámnak szólította. A Simegi szilém emlögette, hogy úgy mentek a Harisadra kapáni, hogy ű vitte a kisebbikgyerököt, meg a vizes korsót. A hátán meg a batyut. Édösapám meg húzta maga után a kapát, mer még vinni nem bírta. Nyolcszáz öl földjük volt, amikor oda mentek lakni. A szilém disznókat nevelt, azt adata el, hogy tudjon igát venni. Emlögette, azt is, hogy egy évben olyan esős volt az augusztus, hogy nem tudta megszárítani a kendert. Annak az árából akart a fiainak ruhát venni karácsonyra, ezért begyújtott a kemencébe és arra burogatta rá a kévéket, hogy megszáradjanak. Bent a kamorába tilolt éjjel, hogy a szomszédok ne hallják, hogy mit csinál!' Bocz Pál tizenkét esztendős volt, amikor az anyja súlyos vesebetegséggel kórházba került. Hat hónapig ápolták a kórházban, addig ketten voltak a házban az öccsével, Jánossal. Ellátták magukat, és nevelték az állatokat, hogy ki tudják fizetni a kórházi költséget. Kimaradt az iskolából, hogy elvégezze a munkát, amíg az anyja fel nem gyógyul. Négy kövér disznó árát fizették ki a kórházi költségekre. A rokonok nem segítettek nekik, pedig az apjuknak is meg az anyjuknak is volt három testvére. Az apjukat 1923-ban nyilvánították holttá, addig hadiárvaellátást sem kaptak. A hadigondozási iratok szerint özv. Bocz Pálné részére „az özvegyi járadék 1925. évben márfolyósítva lett, azonban 1926. február 15-én a 7197/1925. sz. M. E. rendelet értelmében beszüntettetett, miután vagyonának jövedelme a megélhetését kellőképpen biztosította. Miután azonban a rosszabbodott gazdasági viszonyok között a 8 kat. hold 622 n öl szántó és rét földje állítása szerint megélhetésére nem elégséges, de miután többen is kaptak már özvegyi járadékot a hasonló vagyoni helyzetben lévő hadiözvegyek közül, kérte az özvegyi segély újbóli folyósítását. 1934. március hó 10-én."

3

3 Bármilyen nehezen élt is, azért vasár3

3 Hadigondozási iratok. Bátai Tájház gyűjteménye. Ltsz.: 2003. 1344. 1. 406