Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

nap mindig korán fölkelt, és megsütötte a kalácsot, hogy tudjon vinni az öreg édesanyjának, amikor ment az Alszögbe misére, mert még akkor a Fölszögön nem volt meg a templom. Az öregekről való gondoskodás gyermeki kötelesség volt. A szülői ház Bözsike néni szülei 1927-ben házasodtak össze. Bocz Pál a felesége családjához költözött. Vő lett a Bozsér házban, ahol ekkor a felesége, a felesége szülei és az apósának az anyja élt. Az idősebb Bozsér József ekkor már nem élt. A vő vette át a gazdálkodást, mert az apósa hetente kétszer a községházára járt dolgozni. Vadászni is gyakran eljárt. A szőlőben ugyan dolgozott, de nem nagy mezei munkás volt. A vő apai örökségét, hatezer öl földet magával hozta. Ezzel együtt a család földje közel húsz holdra volt tehető. Ezen kívül kaszálót is béreltek még. Sok növendék marhát tartottak eladásra. Az első udvarban volt a ház és előtte egy kiskert. Az udvar többi részétől kerítés választotta el. Egy cidrusfa állt a sarkában. A kerítésen pedig szőlőlugas volt. Itt volt a kerekes kút is. 1935-ben építettek egy kisházat a házzal átellenben a kút mellé. A falat még úgy tömték, de a teteje már cserepes lett. Ebben az épületben az egyik helyiség lett a hombár. Abban tárolták a gabonát. A másik helyiség egy szoba volt, a kettő között, pedig egy nyitott kéményes konyha, ahol a húst füstölték. Tavasztól késő őszig itt főztek, és a kisház előtti féltető alatt volt egy nagy asztal, ott étkezett az egész család. Amikor elkészült a kisház, utána Bözsike néni szülei ott aludtak. A hátsó udvarban, a ház folytatásában volt egy kamra, egy pajta meg egy istálló. Az udvart egy három méter magas part választotta el a kerttől. Ebbe a partba kis pincéket vájtak. Az istálló mellettiben a takarmányrépát, krumplit, almát tárolták. Mellette volt a kenyérsütő kemence, meg a katlan, amelyben az állatok számára főzték a krumplit. A másik két pincét ólnak használták. Ezek télen is melegek voltak, ezért itt az anyadisznókat tartották a malacokkal együtt. A másik oldalon volt a kocsiszín, meg a birkaól és a reterát. Öreg körtefa állt az udvar sarkában. Ehhez mindenféle deszkákat, karókat, oszlopokat támasztottak, hogy ha szükség van rá, akkor kéznél legyen. Az udvar fölött volt egy nagy kert. Nyáron vetegettek bele. Télen ide hozták haza a határból a kukoricaszárat és a szalmát. A szénát az istálló meg a pajta padlásán tárolták. A kert végében a domboldalba volt a boros pince ásva, előtte állt a présház. Annak a padlásán tárolták a kukoricát, meg a búzát. A présház mellett volt két sor szőlő is. A présház mellett két óriási diófa állt, fölötte pedig akácfák voltak, hogy árnyékot tartsanak, ne tűzzön rá a délutáni nap. A portán három kerítés volt. Az utca felől egy, az első és a hátsó udvar között egy, és a hátsó udvart a kerttől választotta el egy. Ki az úr a háznál? A Bozsér ház alacsony, nádas ház volt. Az utcára merőlegesen épült. Az udvar felől középen volt a bejárata. Ebből a helyiségből nyílott egy szoba az utca felé, egy pedig hátra. Az utcára egyetlen kis ablaka volt, és a hátsó szobán is egyetlen ablak nyílt, amely az udvarra nézett. A padlója döngölt föld. Az elbeszélésekből tudja Bözsike néni, hogy a középső helyiség az ő születése előtt még füstös konyha volt. Innen fűtötték a szobában levő búbos kemencét. Akkoriban kezdték építeni a rakott tűzhelyeket, amelyeknek a füstje már kéménybe volt vezetve. A nagyanyja meg az édesanyja a változtatás híve volt, de a férjeik nem akarták a változást, mégis az asszonyok akarata győzött. Elbontatták a kemencét, és lefojtatták a konyhát. „Amikó én tudom, akkó má nem vót meg a kemince, de a padka belű még megvót. A harmincas évek elejin lett elbontva, megplafony csináva a nyitott kémény alá. Édösapám meg öregapám nagyon ellenőzte. Nem akarták, de a két asszony édösanyám meg a szilém mégis kivitte. A szomszédbú fogattak egy fiatalembört, aki kihordta a fődet a házbú. Akkó meg lett csináltatva fújtott konyhának'.' 407