Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

lehetőségei között nem eredményezett különbséget. A gazdag férj mellett is ugyanúgy saját maguknak kellett előteremteni a pénzt azokra a dolgokra, amik az asszonyi szükségletek voltak, ha az anyjuk nem tudta segíteni őket. Az asszonyok nem rendelkezhettek szabadon a pénz felett. A gazda még azt a keresményüket is, amely nem a parasztgazdaság hasznából származott, a hatalma alá akarta vonni. Nagy bátorságra vallott, ha egy menyecske szembe mert szállni a ház urával. Bozsér Józsefnek és Sávics Erzsébetnek egyetlen gyermeke született, aki a keresztségben az Erzsébet nevet kapta. Sávics Erzsébet apósa 1924-ben, az anyósa 1930-ban halt meg. Azután ő lett a gazdaasszony. Az ő szüleivel a legfiatalabb testvér Sávics Mihály maradt, aki tizenegy esztendős volt, amikor szétvált a nagycsalád, és a szüleivel együtt elköltöztek az utca végébe. Sávics Simon, amikor kivált a szülei családjából három hold földet kapott, meg egy hold harisadi

3

0 földet elcseréltek a házhelyért, amelyre épült a háza. A rokonság közös összefogással építette fel a döngölt falú, nádtetős házat. Bözsike nénit, amikor kislány volt, és az édesanyjáék mentek a Bődébe dolgozni, sokszor ott hagyták a Köntös sziléjinél, hogy vigyázzon rá. Amikor már idősebb lett, a Sávics sziléje minden kenyérsütésnél küldött tőle egy cipót a dédöregapjának és a dédsziléjinek. Az idős parasztembereknek nem volt nyugdíjuk. A gyermekeik tartották el őket, amely főként az élelmezést jelentette. „Meg arra is emlékszök, hogy amikó a szilém megsütötte a kenyeret, egy cipót mindég sütött az anyjának meg az apjának és elküldte tülem. Aszonta, hogy ű a gazdaasszony, senki sem parancsol neki. Megengedheti magának, hogy az apjának és az anyjának minden sütésnél küggyön egy kenyeret, mert azok öregek, nem bírnak má dolgozni. Minden sütésné lcüdött nekik egy kenyeret. Abba a háborús időbe nem nagyon vót senkinek se'.' Azért dolgoztak még idős korukban is. A sziléje pöndőt

3

1 ráncolt másoknak pénzért. A dédöregapja pedig szerszámnyeleket faragott, úgy kereste meg a dohányra valóját. A Köntös sziléje 1941-ben halt meg. Ezt követően a dédöregapja szétosztotta a földjét a három gyereke között. Egy hold föld jutott mindegyiknek, meg egy kis darab szőlő és veteményes kert. A fiútestvérük felesége nem akarta, hogy a földből is kapjon a két lány, de a Sávics sziléje nem nyugodott bele. Sokszor emlegette, hogy mondta az apjának: „- Édösapám, hát mink nem a kegyerökei vagyunk? -Az egy hód harisadi fődön cserete öregapánk a házhelet is kednek, a ház is a Miskáé lesz, pedig még 11 esztendős se vót, amikó épűt. -Kednek a vőjei dógoztak az építésin'.' Nem hagyta a jogos jussát. A szokásjog szerint a ház és a föld az öregszülőket eltartó legkisebb fiút illette volna, de a törvénybe foglalt egyenlő öröklés elve érvényesült a szokásjoggal szemben.

3

2 Boczok, Sümegik Bözsike néni az apai ági rokonokról keveset tud. Amit tud, azt az anyai nagyanyjától és az apjától hallotta. Az apai nagyanyjával, a Sümegi Annával ritkán találkozott, és az akkor sem beszélt neki a családról. A dédszülőket nem ismerte, nem emlékszik rájuk. A Bocz család 1827-ig visszakövethetően bátai volt. A Fölszögön a Fő utcán állt a házuk egy nagy portán. A Sümegi család szintén a Fölszögön a Fő utcán lakott három házzal arrébb. A Bocz ház is és a Sümegi ház is a 19. század utolsó évtizedében épült. A homlokzatot téglából a többi részt vályogtéglából falazták. A homlokzatán már megjelentek a vakolatdíszek is. Tetejük apatini, hódfarkú cseréppel fedett. A házaknak két szobája, fojtott konyhája, konyhája, nyitott kéményes konyhája, kamrája volt. Az utcától téglakerítés választotta el az udvarukat. Gazdasági épületek, pince, présház is tartozott a házhoz. Az épületek jól tükrözték a lakóik gazdagságát szemben a kisbirtokos Sávicsok, Bozsérok döngölt földfalú, nádtetős há3

0 Harisad. A Sárvíz mellet fekszik. Valamikor bokros legelő, árvízkor tengerré válik. Nevét az ott ívó halak fogdosásával foglalkozó halászoktól nyerhette.(Ördög F. -Végh J. 1981, 524.) 3

1 Alsószoknya 3

2 SZILÁGYI 2000, 724. 405