Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

má akkó betegösködött, osztán az asszonyok mondták: - Bözsike szólj ám, ha meghal öregapád, mert elmegyünk a temetésire, mert annyi kérvényt, meg mindönt megírt nekünk'.' A falubeli emberek jó viszonyban voltak Bozsér Józseffel. Tisztelték. A hadi özvegyek és árvák hálásak voltak neki, amiért intézte az ügyeiket. A tudását is elismerték. Tolmácsolt a második világháború idején a németeknek és az oroszoknak is. A faluban a községházán megforduló mérnökökkel, hivatalnokokkal is jó ismeretségben volt. Voltak irigyei is a gazdagabb parasztok között, mert a megyei közgyűlésnek is tagja volt egy ideig az első világháborút követő években, pedig voltak nálánál vagyonosabbak is, akik úgy gondolták, hogy emiatt őket illetné a tisztség. A falu közösségében elfoglalt helyét jól mutatta az, hogy akik tisztelték, azok a temetésén meg akartak jelenni. A falu közösségében elfoglalt hely egyik legszemléletesebb fokmérője a temetésen résztvevők minél nagyobb száma volt. Gazda, gazdaasszony. Az asszonyok helyzete a szegény és gazdag családoknál A parasztgazdaságot az idősebb Bozsér József vezette. Ő volt a gazda. Sávics Erzsébet, amikor oda került a férje családjához, szeretett volna varrógépet venni, ezért káposztapalántát nevelt a kiskertben és eladta. Sok pénzt kapott érte. Az apósa el akarta venni tőle, hogy adja közös kasszába, de ő szembeszállt vele. Nem adta a palánta árát a közös kasszába. Erős akaratú volt, nem ijedt meg a saját árnyékától. Ez a fajta viselkedés nem volt szokványos, hogy a menyecske szembe mert volna szállni az anyósával vagy az apósával. Főleg, hogy szegényebb családból származott, és nem számíthatott nagy örökségre, mert a szüleinek három hold földje volt összesen, és ezt a három gyerek között kellett majd elosztani. A Bozsér családnak hat gyermeke született, de csak egyetlen gyermek, Bozsér József érte meg a felnőttkort. 1904-ben, amikor a fiatalok házasságot kötöttek tizenhárom és fél hold földön gazdálkodott a Bozsér család. Jobb módúak voltak a Sávics családnál. Sávics Erzsébet testvére, Sávics Roza gazdagabb emberhez ment férjhez, de neki is el kellett menni, a férjével együtt napszámba kukoricát morzsolni a terménykereskedőhöz, hogy tudjon venni varrógépet. Volt neki másik kérője is, de a nemzetisége miatt nem ment hozzá. „A szilém

2

6 emlögette, hogy vót neki egy nagyon szép, nyalka udvarlója, egy tót legény. Szép lovon gyütt mindég, de a Roza néném csok azért se ment hozzá, mer a sziléjik mindég avva bíztatta üket mikó nagylánykodtak, hogy „majd hoz a talp

2

7 egy legényt'.' A talpas tótok nagy fagerendákból ácsolt tutajon érkeztek a Dunán. A szomszéd faluban, Dunaszekcsőn kötöttek ki, és sokan közülük a fa értékesítése után meg is telepedtek itt. Sávics Roza a helybeli paraszt embert választotta férjül, aki talán még csipás

2

8 is volt, a jómódú csinos, ám szlovák származású kérővel szemben. A paraszti társadalomban a férj kiválasztásánál fontos szempont volt a vagyoni helyzet és a közösség és a család endogámiára vonatkozó szabályainak betartása. Elsődleges szempont volt a helybeli, azonos felekezetből, azonos etnikai csoportból, társadalmi rétegből való származás. Fontos volt a család hírneve, morális elfogadottsága is. Az esztétikai megjelenés csak ezek után következett. A helyi közösségekben kialakult normához igyekezett mindenki alkalmazkodni. A fiatalok is elfogadták a helyi közösség által megszabott normát. Annak megfelelően igyekeztek a kapcsolataikat kialakítani.

2

9 A férj családjának vagyoni helyzetében lévő különbség az azonos sorból származó menyecskék 2

6 Szilé = nagyszülő, nagymama 2

7 Talpas tótok (a magyarok ezzel a csúfnévvel illették a szlovák tutajosokat) (BEKE 1999 48.) 2

8 Megszáradt váladék a szem sarkában 2

9 FARAGÓ 2000, 417. 404