Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

A dolgozat fő vonulatát az interjúalanyom visszaemlékezései, személyes gondolatai képezték. E gondolatok középpontjában az öregek, betegek helyzete, a gyermeki élet, a nők családban elfoglalt helye, a női munkavégzés mellett a föld, földhöz való viszony, a paraszti életmód változásának kérdései álltak. A környezetével való kapcsolatában határozta meg önmagát. Ezek a kapcsolatok férfinő, idős-fiatal, gazdag-szegény, paraszt-nem paraszt, dolgos-rest, szülő-gyermek, férj-feleség viszonylatában nyilvánultak meg. Az élettörténet nem egymást követő események sorozata, hanem az elbeszélő számára fontos, életére jelentősen kiható ciklusokból épül fel.

6 Maga az élettörténet két fő történeti ciklust foglal magába. Az első a családi kapcsolatok. Születés, házasság, halál. Milyen normákat követ a közösség? Interjúalanyom életében a sorsfordulót a házasságkötés jelentette. A 19. század derekáig visszavezethető családfa szerint minden felmenője Bátán született és lakott, magyar nemzetiségű és katolikus vallású volt. Paraszti családból származott. A paraszti társadalomban a férj kiválasztásánál fontos volt a közösségben kialakult norma betartása. A közösség elvárta a tagjaitól, hogy figyelembe vegyék a házasságok megkötésénél. A norma szerint elsődleges szempont volt a helybeli, azonos társadalmi rétegből, azonos etnikai csoportból és azonos felekezetből való származás. Ugyancsak fontos volt a család hírneve, erkölcsi feddhetetlensége. Interjúalanyom rokonságában „az ment jól férjhez", akit olyan emberhez adtak, akinek volt birtoka. Interjúalanyomat a közösségi norma ellenére egy olyan férfihez adta feleségül az anyja, aki az ország másik feléből érkezett a faluba. Származását tekintve felmenői között drótos tótok

7 is előfordultak. A férj borbély mesterséget tanult. A házassággal interjúalanyom a paraszti közösségből is kikerült, iparosné lett, azonban fiatal kora miatt férje iparos társainak a feleségei nem fogadták maguk közé. A második ciklus a megélhetési stratégiák változásáról szól. A fordulópontot a termelőszövetkezetbe lépés jelentette. Szinte ezzel egy időbe esett a kiválás a nagycsaládból. A kiválás során a szülőktől semmit sem kaptak, nem volt földjük, jószáguk. A fiatalasszony visszajárt még a szülei földjébe dolgozni, mert az anyját megműtötték, és ő nem bírt dolgozni. 1959-ben a legtöbb paraszt embert, köztük az apját is bekényszerítették a tsz-be. Interjúalanyomnak sem volt más választása, belépett a tsz-be, ő is, mert a föld megműveléséhez értett csak. Más munkalehetőség nem is volt a faluban. Az pedig elképzelhetetlen lett volna, hogy egy asszony vidékre járjon dolgozni. A termelőszövetkezetben napi munkakapcsolatba kerültek a fölszögi parasztok az egykor az Alszögben lakó szegény napszámosokkal. Annak ellenére, hogy az adott helyzetben már azonos életkörülmények és jövedelmi viszonyok között éltek, a korábban napszámos munkából élők, mégis úgy tekintettek az interjúalanyomra, mint gazdag parasztra. Az ő szemükben a gazdag parasztlány, akinek jobb volt, mint őnekik. Nem tartották maguk közül valónak. Ugyanakkor a saját rokonsága mint szegényre tekintett a házassága és a három gyerek miatt. A parasztok már nem tartották maguk közé tartozónak, de az iparosok sem fogadták be. Mindhárom csoport perifériájára került. Ezt a két ciklust szövi át a bevezető részben az öregek helyzetének értékelése. A földhöz való viszonyulás és önmaga elhelyezése a társadalomban. Valamint a befejező részben a személyes sorsból, a feldolgozatlan sérelmekből a tanulság levonása. Ebben a narratívában azok a sérelmek, amelyek a közösség részéről érték, már nem jelentek meg. Feltételezhetően azért, mert azokért elégtételt tudott venni, akár szóval, akár tettel. A közösségben a saját érdekeit tudta képviselni, de a családban nem. Két dolog „bántja, amíg él". Az egyik, hogy a kárpótláson nem sikerült visszavásárolnia az ősei földjét. A másik az anyja által elkövetett „erőszak" nyomán elszenvedett sérelmek, a szülői akarat rákényszerítése, amelyek az egész életsorsára kihatnak. Milyen kérdésekre nyújt lehetséges válaszokat az élettörténet? Hogyan változott a családszerkezet, a családon belüli erőviszonyok, a családi munkamegosztás, a lakás és életkörülmények, a nők az öregek a gyermekek helyzete? A társadalmi gazdasági változások, milyen megélhetési stratégiák kialakítását vonták maguk után? A gazdasági és társadalmi változással automatikusan együtt járt-e az 6 NIEDERMÜLLER 1988, 384. 7 Szlovák vándoriparosok, akik hátukon a ládájukkal gyalog jutottak el a Felföldről az ország különböző területeire. 397