Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

egyén társadalmi réteghez való tartozásának változása? A parasztként való meghatározás létezett, létezik-e a gazdasági és a társadalmi feltételek hiányában is? Interjú alanyom nyugdíjas. A kárpótláskor visszakérte a szülei földjét. A férje halála óta egyedül él, de korántsem magányos, bár a rokonságából a vele egykorú személyek közül már igen kevesen élnek. Kiterjedt kapcsolatrendszere van. A mai napig is varr még másoknak. A népi táncosoknak is készít viseletet, ezáltal a fiatalabb generációval is gyakran találkozik, akik szívesen időznek nála, szívesen hallgatják a visszaemlékezéseit. A dolgozatomban, a továbbiakban Bözsike néninek nevezem, ahogyan mindenki szólítja. A lejegyzett interjúban teljes néven nevezett személyek már több mint 30 éve nem élnek. A jelenleg is élőket csak kereszt vagy vezetéknevükkel jelöltem annak megfelelően, ahogy az interjú alanyom szájából elhangzott. Köszönöm interjúalanyomnak, Bocz Erzsébetnek, édesanyámnak, azt az önzetlen segítséget, amit a dolgozat megírásához nyújtott. Köszönöm Andrásfalvy professzor úrnak a bíztatást, amely elindított a szakdolgozatig vezető úton. Köszönöm Dr. Kuti Klárának, hogy segít haladni ezen az úton, és bízik benne, hogy amibe fogtam, azt be is tudom fejezni. Köszönöm Balogh írisznek, hogy segített a genealógiai tábla és az illusztrációk elkészítésében. Hálás vagyok a családom minden tagjának a támogatásért és az irántam tanúsított türelemért. A szülőfalu Bözsike néni Bátán született 1932-ben Simon-Júdás napján.

8 Ebben a faluban élte le az életét. A falut hosszabb időre sohasem hagyta el, bár mindig vágyakozott világot látni. Könyvei között ott van a Földrajzi Világatlasz. Régóta vágyott rá, de igen meggondolta, hogy ennyit magára költhet-e, mert annyira rögződött benne, hogy a saját érdekeit mindig alá kellett rendelnie a másokénak. Gyermekként járt Budapesten. Fiatalasszonyként évenként haza látogattak a férje szülőfalujába Csanádpalotára. Ezen kívül vásárokon, búcsújáró helyeken járt, meg a gyerekeit látogatta a katonaságnál és a kollégiumban. Szülőfaluja Báta, Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi dombság Dunára lefutó dombvonulatának a lábánál mintegy 5km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Az 56. számú főútról közelíthető meg. Keletről a Duna folyam határolja. A keleti részén a Duna jelenlegi árterületén a Gemenci erdő terül el, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park néven országos szintű természetvédelmi oltalom alatt áll. A falu belterülete 178 ha, a zártkerti része 306 ha területű. Külterülete jelentős méretű 6132 ha, melynek majd 1/3 része 1986 ha erdő. A síkvidéki területen, a belső földeken szántóföldi művelés folyik. Az egykori zártkerti területeken és az 56. számú fő út mentén, a külső földeken túlnyomó részben szőlőt termesztenek. Állattenyésztéssel az egykori tsz majorban foglalkoznak. A háztáji állattartás szinte teljes mértékben megszűnt. Ipari termelés nem folyik még a környékén sem. A település a Tolnai-Sárköz kistáj része. A faluhoz tartozó művelhető földterület nagyobbik része a Sárköz síkjához tartozik, amely, mint hajdani árterület, vízfolyásokban, vízjárta, vizenyős helyekben, holtágakban rendkívül gazdag.

9 1829-ben még ezt írják róla: „ A'földje rész szerént vízállásos, rész szerént pedig hegyes és sovány termékenységű. Itten termesztenek a lakosok közönségesen kétszeres gabonát, rozsot, árpát, kukoritzát, zabot és egy kevés kolompért, de leginkább tsak kétszerest és kukoritzát. Itt a halászatnál egyéb gazdaság nem virágozhatna',

11

0 „Az ár-mentesítések után a földhasználat az egész Sárközben átalakult, így Bátán is, ami a szántóföldi művelés, istállózó állattartás térhódítását, az ártéri haszonvételek visszaszorítását jelentette."

1

1 „A Duna szabályozását követően a 19. században „a haltermő vizek helyén Magyarország legjobb fekete földje terem búzát'.'

1

2 Ezek a jól termő földek a Föl8 Simon-Júdás napja október 28. 9 Báta község Egységes Településrendezés Terve 2008. 4. 1

0 CSERNA-KACZIÁN 1986, 49. 1

1 DÖKA 1979, 241. 1

2 ANDRÁSFALVY 1967, 6. 398